Madárijesztők

Madárijesztők

Az év rovara 2012-ben az imádkozósáska

"Az Év madara, Év fája, Év vadvirága mintájára létrehozott Év rovara kampány célja, hogy a társadalom szélesebb rétegeinek figyelmét egy-egy rovarra hívja fel. Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak élete, életkörülményei is előtérbe kerülnek, így a rovar bemutatása a természeti folyamatok jobb megértését is elősegítheti. A védett vagy védendő fajok felmutatása a természetvédelem eszméjét terjeszti, egyben pedig a rovarvilágnak, mint a természet védelemre érdemes részének jelentőségére is felhívja a figyelmet.

Az év rovara 2012: Az imádkozó sáska, vagy ájtatos manó

Közismert rovar, ennek ellenére az emberek többsége valószínűleg nem, vagy csak ritkán látta élőben ezt a fajt, pedig még terráriumban is tartják őt és rokonait a lelkes természetbúvárok. Kifejletten a legnagyobb termetű ragadozó rovaraink közé tartozik, testhosszúságban jóformán csak a fűrészlábú szöcske (Saga pedo) múlja felül.

Nagy termete, egyértelmű felismerhetősége miatt a természetmegfigyelés kiváló alanya; nyilván ez is szerephez jutott akkor, amikor a Vadonleső önkéntes programban szereplő fajként kiválasztották" Forrás, folytatás

Septic Flesh

Septicflesh official

Seth Siro Anton művei

Az év fája 2012-ben a zselnicemeggy

"A hazai erdők egyik legkorábban, már a lombfakadással egyidőben virágzó fafaját, a zselnicemeggyet (Padus avium) választotta 2012-ben az év fájának az Országos Erdészeti Egyesület. Az egész Európában elterjedt fafaj termését a kőkorszaki ember fogyasztotta, napjainkban az erdők élővilágának változatosságát növelő szerepe és esztétikai értéke jelentős. Az Országos Erdészeti Egyesület által az idei évre a figyelem középpontjába emelt fafaj magyar neve a szláv eredetű zöld (zelena) szóból vezethető le, ami szintén a korai lombfakadásra utal. Erősen illatos, 15-20 fehér virágból álló fürtös virágzata a mészkerülő erdők patak- és folyómenti részeinek dísze. A magyar nyelv ismeri még májusfaként, büdöshársként, gyöngyvirágfaként vagy apró fekete terméseire utalva vadmeggyként és kutyacseresznyeként." (forrás) 

2012 év madara - az egerészölyv

"Az egerészölyv a leggyakoribb ragadozómadarunk, sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul, így a laikusok által úton-útfélen látott „sasok” általában ennek a fajnak a képviselői. Ráadásul az egerészölyvek kifejezetten szeretnek is a forgalmas utak, autópályák mellett ücsörögni, hogy a kezelt (legeltetett, kaszált) gyepfelületek nyújtotta könnyebb zsákmányszerzési lehetőséget kihasználják. Azonban nem volt ez mindig így! A múlt században az intenzív ragadozóüldözés és a fészkelésre alkalmas fák hiánya miatt az Alföld nagy részéről eltűnt a faj és szinte kizárólag csak a hegy- és dombvidéki erdős területeken költött.

A védelem pozitív hatása
A ragadozómadár-pusztítás tiltásának hatására és a II. világháborút követő fásítások eredményeképpen az elmúlt 20-30 év során az egerészölyv visszafoglalta korábbi élőhelyeit és ma már az alföldi fasorokban és facsoportokban is jelentős számban fészkel. Legjobb élőhelyei azonban továbbra is azok a természetközeli mozaikos területek maradtak, ahol nyílt gyepek, szántók és zártabb erdők is megtalálhatóak egymás szomszédságában.  " (folytatás)

Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

Borostyán

Kezemben egy fehér borostyán,

május, május: hová loholsz?

kihullok egy fekete rostán,

jajj, zuhanásom, szörnyű gyors.

Borostyánszag, légy síri postám!

Síromba szállj le, s újra lengj föl,

hozd csókok mézes bársonyát,

hozz hírt csókos, vén cinteremből,

hol mindig történnek csodák.

Bár Te maradj a szerelemből!

(Jékely Zoltán: Borostyán)

Latin név: Hedera helix

Népies nevek: barbanók, repkény, fái borostyán

Rendszertan:

            Osztály: Kétszikűek (Dicotyledonopsida)

            Rend: Ernyősvirágzatúak (Umbellales)

            Család: Borostyánfélék (Araliaceae)

Morfológia, elterjedés: Európa árnyas erdeiben őshonos növény. Örökzöld, a talajon kúszik vagy léggyökereivel fákra kapaszkodik. Ernyősvirágzata zöldesfehér, szeptemberben virágzik. Csak az idős példányok virágzanak. Jellemzője a heterofília, levelei juvenilis állapotban 3-5 karéjúak, míg a termőkori alak tojásdad. Termése fekete bogyó.

Hatóanyagtartalom: fahéjsav származékok, flavonoidok, poliinek, triterpén szaponinok, kempferol alkaloid (emetin)

Népi gyógyászat: Gyógyászati célokra a levelet és virágzó hajtását alkalmazzák. Leveléből pálinka is készíthető. Köptető, nyálkaoldó, antimikrobális és görcsoldó hatású, így torokfájás, torokgyulladás, légcsőhurut valamint fejbőrbetegségek kezelésére alkalmas. Máj- és epebetegek teaként fogyasztják.

Kultúrtörténet: Mint minden örökzöld növény, az örök életet jelképezi. Kúszónövény lévén szorosan kapcsolódik „hordozójához”, ezért a hűség szimbóluma. Sokszor találkozhatunk borostyán ábrázolásokkal a sírokon ezen tulajdonságai miatt. A szőlő örökzöld párja, így tisztelete a szőlő kultuszával is összefonódott. A Dionüszosz ünnepségeken, majd a római bacchanáliákon a felvonulók borostyánkoszorút viseltek fejükön. Athénban a Dionüszosz-szentélyek – a kiskocsmák- díszítésére borostyánfonatokat és aranyozott, faragott szőlőfürtöket.

A borostyánt „Észak babérjának” is nevezték, ahol nem termett meg a babér, a győztesek borostyánkoszorút kaptak.

Forrás:

Dr. Turcsányi Gábor: Mezőgazdasági növénytan. Bp. 1998. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó

Surányi Dezső: Lyra florae Bp. 1987. Tankönyvkiadó

Keresztény Művészet Lexikona.

Jankovics Marcell: A fa mitológiája. Debrecen. 1998. Csokonai Kiadó

Boruzs János: Hasznos tanácsok hazai gyógynövényekhez. Bp. 2000 Kheirón ’97 Kiadó

http://www.egeszseg.org/borostyan

Borostyán a gothic.hu-n

A hanti sámán hagyatéka

Sámánutazás - Hoppál Mihály előadása [2011.12.23. A38]

Nagycenki temető

"Nagycenk Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron-Fertődi kistérségben található nagyközség. A terület az őskortól fogva lakott, Hallstatti korú hamvasztásos sírt, római és avar kori temetőt is feltártak. A községet 1291-ben említik először egy latin nyelvű oklevélben, Zenk néven. Nagycenk és Kiscenk sokáig két önálló község volt. Közigazgatásilag 1893. október 1-jén egyesítették őket Nagycenk néven, de máig sem épültek össze teljesen. Az uradalom és a község 1945-ig a Széchenyiek birtoka volt.

A település fő látnivalója a Széchenyi-kastély, a család mauzóleuma jelenleg ravatalozóként is üzemel."

Nagycenki temető a gothic.hu-n

Gyimesközéploki temető

"Gyimesközéplok (románul Lunca de Jos, németül Nieder-Gimesch) falu Romániában Hargita megyében, Csíkszeredától 39 km-re északkeletre, a Tatros völgyében a Boros-patakától a Hidegség-pataka torkolatáig tart. Völgyi és havasi szórványtelepülés. A trianoni békeszerzõdésig Csík vármegye Szépvízi járásához tartozott. A település 1721-tõl népesül be, amikor 19 itt kaszálót bérlõ család fokozatosan letelepedik. 1795-ben szakad el Gyimesbükktõl. Gyimesközéplokon õrzik legjobban a gyimesi csángó hagyományokat, népszokásokat, viseletet, táncokat, énekeket."

Gyimesközéploki temető a gothic.hu-n