"A múltat fürkésző tudomány, a régészet, a kunok temetkezési szokásai legfőbb jellemzőjének a kurgánon álló csészetartó szobrokat, a kurgánba való temetést és a lovas temetkezést tekinti. A sírszobrok a 7. századtól kezdődően, a mai Kazakisztán területén folyó Csu völgyétől indulva végig kísérik a kipcsakok vándorlásának útvonalát, mintegy kőbe vésett mementót állítva az elhunyt ősöknek.
Hazai régészeti kutatása a 20.század elején kezdődött. Az első szállástemető-részletet Móra Ferenc közölte 1906-ban. Az elméleti alapvetésnek számító munkák után az 1930-as évektől egyre több ásatási eredmény született.
A kutatás az összehasonlító vizsgálatokkal előbbre haladt. Eredményei a kunok temetkezési szokásainak jobb megismerését segítették. Az 1960-as évektől új szempontú vizsgálatokkal, topográfiai és településtörténeti, néprajzi szempontú elemzésekkel tovább finomult a kunok temetkezési szokásairól kialakult kép. A hazai leletek és a kunok előző vándorlási területeinek, a kelet-európai steppe 11-13. századi régészeti anyagának összehasonlításából született eredmények választ adtak jó néhány kérdésre. Tisztázták, pl. a halottak emlékére állított életnagyságú sírszobrok, az ún. kamennaja babák mibenlétét. A kunok vándorlási területén mindenhol előfordulnak ezek a szobrok, amelyeknek különféle típusait hozza a szakirodalom a 7-9. századtól kezdődően. A 11-13. századi sírszobrok a kőfaragó művészet remekeiként is értékelhetők. Az elhunytat a korabeli díszes viseletében ábrázolták. A Napkelet felé tekintő sírszobrok kezükben áldozati csészét tartanak, amely a közép-ázsiai hagyományokban máig élő műrokonsági formára, a testvérré fogadás rítusára utal. Nőket ábrázoló sírszobrok is szép számmal találhatók, némelyek a bejbise az úrnő kosszarv formájú fejviseletét mutatják. Áldozati csésze helyett olykor madárábrázolást látunk ami a lélek madárképében való továbbélésének képzetére utal. A szögletes szentélykerítésen belül álló szobrok rendszerint nem közvetlenül a tetem felett állnak, hanem attól kicsit távolabb ami a padmalyos (oldalkamrás) temetkezésre utal. A kazak temetkezési szokásokban ez máig gyakorlat, hogy a sírkő nem a hant fölött van, hanem attól kicsit távolabb, a tetem feje fölött. Az, hogy van-e összefüggés a vezetőréteg temetkezése ill. a padmalyos temetkezés között, illetőleg csak rájuk jellemző-e ez a forma, egyelőre nyitott kérdés. A padmalyos temetkezés ma Dél- és Nyugat-Kazakisztánra jellemző, nagyjából azon a területen (Dzsambul megye, a Csu folyótól délnyugatra) ahol a 7-12. századi kamennaja babák (kőbálványok, sírszobrok) előfordulását már feltérképezték a kutatók." (Forrás, folytatás)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése