Botticellitől Tizianóig

"A Botticellitől Tizianóig. Az itáliai festészet két évszázadának remekművei című nagyszabású tárlaton több mint ötven múzeumból, többek között a firenzei Uffizi-ből, a párizsi Louvre-ból, a londoni és a washingtoni National Gallery-ből, a New York-i Metropolitan Museum-ból, a római Galleria Borgheséből és a madridi Prado-ból kölcsönzött remekműveket állít ki az itáliai reneszánsz eddigi legátfogóbb hazai kiállításán a Szépművészeti.

A több, mint 130 festményt felvonultató tárlaton a címben kiemelt alkotók mellett több mint nyolcvan festő, köztük Leonardo, Giorgione, Raffaello, Veronese és Tintoretto alkotásaival találkozhatnak a látogatók. A 15-16. századi olasz festészetet bemutató kiállítás lehetőséget nyújt arra, hogy a közönség ne csupán a legnagyobb művészegyéniségek alkotásaival találkozzék, hanem nyomon követhesse a legjelentősebb kulturális központok szellemi, művészeti folyamatainak születését és fejlődését is. Ezzel a különleges tárlattal első ízben sikerül megteremteni Magyarországon egy tudományosan megalapozott, ugyanakkor rendkívül látványos, nagyszabású, antologikus olasz reneszánsz bemutatót. A kollekciót harmincöt festmény egészíti ki a Szépművészeti Múzeum európai rangú itáliai gyűjteményéből. A kiállításon olyan művekkel találkozhat a közönség, amelyeknek budapesti szereplése önmagában is szenzációnak számít: Tiziano Kesztyűs férfija, Bartolomeo Veneto Flórája, Botticelli Virginia története című alkotása, Cossa Férfiképmása, a Perugino által festett Francesco delle Opere képmás, Savoldo Tóbiás és az angyala vagy Palma Vecchio „La Bellá”-ja kiemelkedő jelentőségű alkotásai a korszaknak.

Emblematikus mű a világ egyik leghíresebb és legértékesebb festménye, Leonardo da Vinci Hölgy hermelinnel című alkotása, amelyet a képnek otthont adó krakkói Czartoryski Múzeum mellett Európában csupán olasz múzeumokban és Washingtonban láthatott eddig a nagyközönség."

A kiállítás megtekinthető a Szépművészeti Múzeumban.
2009. október 28 – 2010. február 14.

Öthalom: lovak kísérték az elhunytakat a túlvilágra

"A Szeged-öthalmi lelőhely egy felső paleolit réteg miatt lett világhírű és országosan védett lelőhely. Most viszont kiderült, hogy érdekes honfoglalás-kori temetkezéseket is őriz. Körülbelül hatvanezer négyzetméternyi területen sikerült kutatniuk megelőző feltárás keretében a régészeknek (Paluch Tibornak, Gallina Zsoltnak és Somogyi Krisztinának) a szegedi V. homokbánya területén. A paleolit (őskőri) lelőhelyen mintegy 300 régészeti objektumot sikerült dokumentálniuk. A már ismert felső paleolit rétegen kívül előkerült egy kora vaskori, úgynevezett preszkíta (Kr. e. 9–8. század) időszakból származó, padmalyos sírban fekvő csontváz. Mellékletként három bronzgombot és a homlok közepén – talán egykori fejpánt díszeként – bronz veretet találtak. Ebből az időszakból az egykori település nyomai is előkerültek. Feltehetően a preszkíta telephez tartozik egy négyszögletes alaprajzú kút is, amelyben 3 méter mélyen egy kutya csontvázát bontották ki a talajvízben.
A legérdekesebbek azonban a honfoglalás időszakából származó sírok voltak. A nyolc sírgödörből álló temető több szempontból is egyedülálló. A sírok 1–2–3-as csoportokban, egymástól 30–150 méteres távolságra helyezkedtek el. E furcsa szokás eredeztethető abból is, hogy a temető „betelepítése” az első generáció családi kötelékben történő temetkezése után megszakadt, mert a közösség elköltözött, másrészt szándékosan is temethették így az egyes családokat. A távoli sírokban nyugvók biztosan egy közösséget alkottak, mert temetkezési szokásaik megegyeztek. Mindegyik sírban történt részleges lótemetés. Az elhunyt feltételezhető hátaslovát leölték, megnyúzták, feltorozták és tulajdonosának „túlvilági útravalóul” a ló koponyáját és csonkolt végtagjait helyezték a sírba (az elhunyt lábához). A hátaslóval sírba került a nyereg is. Az egyik férfisírban aranyból készült négyszögletes aranylemezkéket leltek, amelyeket a halott szájához helyeztek. Ebben a sírban találtak a régészek egy teljesen egyedülálló viseleti elemet is, mégpedig a halott mellkasán lévő apró, vékony aranylemezből készült, rozettaszerű pitykéket, amelyek az ingre vagy a halotti lepelre lehettek felvarrva. E sír keltezését az eltemetett ló szemében feltárt ezüstpénz segítheti." (Forrás)

Hársfa

"Fája kiválóan munkálható, a román és gót faszobrok nagy részét hársfából faragták. A nagycenki hársfasor történelmi nevezetességű, mintegy 2300 méter hosszú és negyven méter széles sétány két oldalán egykor 645 kislevelű hárs állt, mára számuk 460-ra csökkent.
A ránk maradt hagyományok szerint a vágyakozás, a dal és a szerelem jelképe.
Kheirón a híres orvos és jós munkásságáért kiérdemelte a Philüra , a hársfa fia nevet. Egykor hársfadarabokból jósoltak, és hársfaháncsra rótták a pelazg írást.
A szlávok szent növénye, tisztelete megmaradt a kereszténység felvétele után is. Kraszopaninak, a szerelem istennőjének ajánlották fel a fáját. Egykor a szlávok élete a szent hársfaligetekben zajlott, itt tartották a fontos tanácskozásokat, szertartásokat.
Számos város és földrajzi elnevezés utal a hársra, például Berlin híres útja az Unter den Linden, azaz a Hársak alatt. Neve onnan származik, hogy egykor hárssort ültettek azon az úton, ami a királyi vadászerdőkbe vezetett.
László Gyula említi egyik munkájában, hogy az erdei csereiszek a halott emlékére hársfabotot vágtak le, és azzal úgy bántak, mintha élő lenne. A csuvasok a hársbábúkat fürdetik, becézgetik, használati tárgyakat készítenek azoknak. Így igyekeznek enyhíteni az elhunyt hiánya miatti fájdalmunkat.
A hárs Freya szent fája, egyben a szeretet és a dal szimbóluma. Kilombosodása a tavaszt, a természet megújulását jelzi. A germánok azért is tartották a törzsi gyűléseket a hársligetekben, mert azt hitték, nem csap bele a villám. Híres fa a német uralkodóház hársfája is, amit állítólag I. Vilmos idejében ültetett egy cigányasszony. A hárs először 1871-ben, a német császárság kikiáltásakor virágzott, évről-évre dúsabb lombot hozott, egészen 1914-ig. Ekkor betegség támadta meg, 1918-ban száradt ki a háború elvesztését és a dinasztia bukását megelőző nyáron.
A füldi szerelemnek a fű, a fa és a virág kedvelt költői szimbóluma. A német lovagi Minne-dalokban ez a hárs."

Hársfa a gothic.hu-n

Nyers Csaba és Révész László kiállítása

December 5. szombat 15 órától
Magyar múltunk kincseiből
Nyers Csaba és Révész László
Kiállítás megnyitója

A megnyitó után az Őseink titkai című filmet vetítjük

Nyers Csaba:
Rézdomborító és szakács vagyok, és e kettő szakma nálam összeforr, hiszen hagyományőrzőként honfoglaló eleink főztjét főzöm és ősi magyar leletanyagok rekonstruálásával foglalkozom most már több mint harminc éve.
Fontosnak tartom, hogy tudjuk honnan jöttünk, kiktől származunk - és persze tudjuk azt is, mi a
feladatunk ebben az életben.
Az én feladatom, hogy felnyissam a szemeket mindarra a szépre és jóra, ami ránk maradt.
Ami csak ránk, magyarokra volt jellemző, de nem kell, hogy feledésbe merüljön!
Nem titok, hogy amiket én rézből megalkotok, azok nem az én fejemből pattantak ki: gyönyörű,ősi
(hun) magyar motívumok ezek amik régészeti leleteken maradtak meg az utókor számára.
Ma már nagyon sokan alkalmazzák ezeket a palmettákat és más díszítőelemeket művészetükben ,úgy a fazekasok, mint a festők, tűzzománcosok, nemezelők és fafaragók.
Révész László:
"1996-ban kezdtem el foglalkozni a
"Régi-Magyarság" hitvilágának, jelképeinek, életének kutatásával. Az ötvösséget kedves mesteremtől, Dorka József - ezüstműves ötvösmestertől kaptam. A bőrmívesség elsajátításában a Nyíregyházi Népművészeti Egyesület volt segítségemre. További nagy segítségemre voltak: drága feleségem Krisztina, kedves gyermekeim, barátaim, s az Isteni Gondviselés. Hála és Köszönet a Szeretetért és Bizalomért. I.-I. " (Forrás)