A kimmerek az első név szerint ismert nomád nép voltak, akik az i. e. XII. század és az i. e. VIII. század között az eurázsiai sztyeppe Kárpátok és Kaukázus közötti részét uralták. A kimmer törzsszövetség kialakulása I.e. 770-750-re tehető. Az indoeurópai nyelvek thrák–fríg csoportjába tartozó nyelvet beszélték, mely csoportnak ma egyedüli képviselője az albán nyelv. A szkíták űzték el őket a mai Dél-Oroszország területéről, az i. e. VIII. században. I.e. 679-678-ban a kimmerek az asszírok ellen vonulnak, vereséget szenvednek, és meghal vezérük, Teuspa. I.e. 676 körül a kimmerek feldúlják a görög mondákból ismert gazdag aranykincsekkel rendelkező Midas király Phrygiáját. I.e. 652-ben a kimmerek elfoglalják a Lyd Birodalom fővárosát, Sardeist, ahol életét veszti Gygés lyd király is. Az asszírok i. e. 640 körül verték le Lügdamisz (asszírul Dugdamme) vezette kimmereket. I.e. 630 után Zagrosz felé indulnak tovább. Kezükbe kerülnek az iráni törzsek területei Dél-Oroszországban. A járványok, illetve a Lüdiával és Asszíriával folytatott háborúk fokozatosan kipusztították őket. Nevük az ókorban a Kimmériai Boszporusz (Kercsi-szoros) és néhány krími város nevében élt tovább. Írott források szinte alig szólnak róluk, legtöbb ismeretünket késő bronzkori régészeti leletekből meríthetjük. A görögök számára a világegyetem távoli keleti végén élő barbár nép volt, melyről nevén kívül szinte semmit nem tartottak érdemesnek, illetve nem tudtak közölni. Homérosz is Odüsszeiájában (XI. ének) csak általánosságokat tud mondani róluk:
ekkor elért hajónk is a mélyvizü Ókeanoszhoz.
Ott van a kimmeriosz nép városa, lakhelye, ködbe
és felhőbe takartan; a nap rájuk soha nem néz,
és sohasem fénylik sugarával az égi magasból,
sem mikor útnakered, föllépve a csillagos égre,
sem mikor aztán újra a föld fele fordul az égről;
vészteli éj feszül egyre e gyarló földilakókra.”
(Devecseri Gábor ford.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése