"A IX-XI. század között a mai Dél-Oroszország területén, majd a magyar honfoglalást követően a mai Ukrajna, Moldova és Kelet-Románia területén erős törzsszövetséget alkotó nép. A legelterjedtebb elmélet szerint nyelvük a kipcsák-török nyelvek közé tartozott. Egy másik feltevés szerint a besenyő törzsszövetség egy része ugor nyelvet beszélhetett. A név eredetére nézve jelenleg elfogadott elmélet szerint a becsenek népnév a török bajanaq, bajinaq („sógor”) rokonságnévből származik – ez esetben a szövetségbe tömörült törzsek „vérszerződését” jelentheti, azaz jelentése: „a vérszerződők”, „akik rokonságot fogadtak”.
A besenyő törzsek közül először a kangarokról történik említés, és őket kell tekintenünk a tözsszövetség létrehozóinak is, lévén, hogy folyamatosan őket nevezik a besenyők legvitézebb törzsének. A besenyő gazdaság alapja a nomád állattartás volt, melyre a délorosz steppe folyóban, vízben és legelőben gazdag területe ideális lehetőséget biztosított. A korabeli írások sokszor említik a besenyők fejlett fémművességét, arany- és ezüsttárgyakban való bővelkedésüket. 692-es adat szerint a kangar törzsek kipcsák törzsekkel élnek együtt a Fekete Irtis és a Szür-Dárja között (azaz a mai Kazahsztán területén). Erre az időszakra tehető a besenyő törzsszövetség kialakulása. A IX. század első felében az Aral-vidéki oguzok (úzok) a karlukokkal és kimekekkel szövetkezve legyőzik a besenyőket. A besenyők nyugatra menekültek. A magyarok a IX. század folyamán többször háborúztak velük, és Árpád fejedelem az ő nyomásukra vezette a magyarokat a Kárpát-medencébe. A X-XI. század folyamán a besenyők a kiszorított magyarok helyén, az Etelközben éltek, háborúskodtak a Bizánci Birodalommal, az óorosz állammal és a magyarokkal is. Taksony fejedelem is besenyő hercegnőt vett feleségül. A X. században egy részük Tonuzoba vezetésével Magyarországon telepedett le és beolvadt a magyarságba. A X-XII. század folyamán még több csoportban telepedtek le Magyarországon, az
Etelközben maradtak felmorzsolódtak, vagy beolvadtak más népekbe. A X. század folyamán a törzsszövetségi kötelékek fellazultak, a törzsek meglehetősen önállóak lettek, saját szakállukra folytattak portyázó hadjáratokat szomszédaik – a Bizánci Birodalom és a Kijevi fejedelemség valamint Magyarország – ellen, akik megerősödése meggátolta a besenyő birodalom kialakulását. A XI. század folyamán a belső háborúskodások és az újonnan érkező nomád népek (úzok, majd a kunok) támadásai felőrölték a besenyők erejét. 1048-ban a testvérháborúba keveredő besenyő törzsek egy része bebocsáttatást kért a Bizánci Birodalomba; a császár Parisztrion tartományban és Bulgária egyes vidékein telepítette le őket. A határőrzéssel megbízott besenyők azonban gyakran fellázadtak a bizánci uralkodók ellen, míg végül 1091. április 29-én a lebunioni csatában megsemmisítő vereséget szenvedtek I. Komnénosz Elek császártól. A magyarokkal folytatott harcok során foglyul ejtett besenyőket az ország különböző vidékein, többnyire királyi uradalmakon telepítették le. A besenyők nagyobb tömegeit elsősorban katonai szempontból használta a magyar államhatalom. A törökös szervezetű, sztyeppei lovas nomád életformát folytató besenyők számára természetes elfoglaltságot jelentett a katonáskodás; a határvédelem kiegészítésére, illetve a magyar sereg elővédjeként alkalmazták őket. A besenyő törzsek esetében pogány vallásúak voltak, amit az is megerősít, hogy egyes erdélyi besenyő telepeket a betelepülő szászok több esetben is Heidendorfnak (Pogányfalu) hívnak, de nem kizárt a nesztoriánus kereszténység sem, ami a Kazár Birodalomtól a mongol kánok udvaráig megtalálható volt.
„Ugyanekkor a besenyők földjéről jött egy vezéri nemzetségből való vitéz. Neve Tonuzoba volt: Ürkünd apja, kitől a Tomaj nemzetség származik. Neki Taksony vezér lakóföldet a kemeji részeken adott a Tiszáig, ahol most Abád-rév van. Ez a Tonuzoba egészen Taksony vezér unokájának, Szent István királynak az idejéig élt. S midőn boldog István király az élet igéit hirdette és a magyarokat keresztelte, akkor Tonuzoba, ki hitben hiú volt, keresztény lenni átallott; így hát temetkezett élve feleségével az Abád-révbe, hogy a keresztségben ő meg felesége ne éljen a Krisztussal örökre. Ám a fia, Ürkünd, mint keresztény, Krisztussal él mindörökké.” (Anonymus)
A XV. századra a magyarországi besenyők utolsó csoportjai is felhagytak különállásukkal, sajátos viseletükkel, és beleolvadtak a környező magyarságba."
Besenyők a gothic.hu-n
A besenyő törzsek közül először a kangarokról történik említés, és őket kell tekintenünk a tözsszövetség létrehozóinak is, lévén, hogy folyamatosan őket nevezik a besenyők legvitézebb törzsének. A besenyő gazdaság alapja a nomád állattartás volt, melyre a délorosz steppe folyóban, vízben és legelőben gazdag területe ideális lehetőséget biztosított. A korabeli írások sokszor említik a besenyők fejlett fémművességét, arany- és ezüsttárgyakban való bővelkedésüket. 692-es adat szerint a kangar törzsek kipcsák törzsekkel élnek együtt a Fekete Irtis és a Szür-Dárja között (azaz a mai Kazahsztán területén). Erre az időszakra tehető a besenyő törzsszövetség kialakulása. A IX. század első felében az Aral-vidéki oguzok (úzok) a karlukokkal és kimekekkel szövetkezve legyőzik a besenyőket. A besenyők nyugatra menekültek. A magyarok a IX. század folyamán többször háborúztak velük, és Árpád fejedelem az ő nyomásukra vezette a magyarokat a Kárpát-medencébe. A X-XI. század folyamán a besenyők a kiszorított magyarok helyén, az Etelközben éltek, háborúskodtak a Bizánci Birodalommal, az óorosz állammal és a magyarokkal is. Taksony fejedelem is besenyő hercegnőt vett feleségül. A X. században egy részük Tonuzoba vezetésével Magyarországon telepedett le és beolvadt a magyarságba. A X-XII. század folyamán még több csoportban telepedtek le Magyarországon, az
Etelközben maradtak felmorzsolódtak, vagy beolvadtak más népekbe. A X. század folyamán a törzsszövetségi kötelékek fellazultak, a törzsek meglehetősen önállóak lettek, saját szakállukra folytattak portyázó hadjáratokat szomszédaik – a Bizánci Birodalom és a Kijevi fejedelemség valamint Magyarország – ellen, akik megerősödése meggátolta a besenyő birodalom kialakulását. A XI. század folyamán a belső háborúskodások és az újonnan érkező nomád népek (úzok, majd a kunok) támadásai felőrölték a besenyők erejét. 1048-ban a testvérháborúba keveredő besenyő törzsek egy része bebocsáttatást kért a Bizánci Birodalomba; a császár Parisztrion tartományban és Bulgária egyes vidékein telepítette le őket. A határőrzéssel megbízott besenyők azonban gyakran fellázadtak a bizánci uralkodók ellen, míg végül 1091. április 29-én a lebunioni csatában megsemmisítő vereséget szenvedtek I. Komnénosz Elek császártól. A magyarokkal folytatott harcok során foglyul ejtett besenyőket az ország különböző vidékein, többnyire királyi uradalmakon telepítették le. A besenyők nagyobb tömegeit elsősorban katonai szempontból használta a magyar államhatalom. A törökös szervezetű, sztyeppei lovas nomád életformát folytató besenyők számára természetes elfoglaltságot jelentett a katonáskodás; a határvédelem kiegészítésére, illetve a magyar sereg elővédjeként alkalmazták őket. A besenyő törzsek esetében pogány vallásúak voltak, amit az is megerősít, hogy egyes erdélyi besenyő telepeket a betelepülő szászok több esetben is Heidendorfnak (Pogányfalu) hívnak, de nem kizárt a nesztoriánus kereszténység sem, ami a Kazár Birodalomtól a mongol kánok udvaráig megtalálható volt.
„Ugyanekkor a besenyők földjéről jött egy vezéri nemzetségből való vitéz. Neve Tonuzoba volt: Ürkünd apja, kitől a Tomaj nemzetség származik. Neki Taksony vezér lakóföldet a kemeji részeken adott a Tiszáig, ahol most Abád-rév van. Ez a Tonuzoba egészen Taksony vezér unokájának, Szent István királynak az idejéig élt. S midőn boldog István király az élet igéit hirdette és a magyarokat keresztelte, akkor Tonuzoba, ki hitben hiú volt, keresztény lenni átallott; így hát temetkezett élve feleségével az Abád-révbe, hogy a keresztségben ő meg felesége ne éljen a Krisztussal örökre. Ám a fia, Ürkünd, mint keresztény, Krisztussal él mindörökké.” (Anonymus)
A XV. századra a magyarországi besenyők utolsó csoportjai is felhagytak különállásukkal, sajátos viseletükkel, és beleolvadtak a környező magyarságba."
Besenyők a gothic.hu-n
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése