Mohasagok

Az év fája 2012-ben a zselnicemeggy

2012-02-01T18:40:00.000+01:00

"A hazai erdők egyik legkorábban, már a lombfakadással egyidőben virágzó fafaját, a zselnicemeggyet (Padus avium) választotta 2012-ben az év fájának az Országos Erdészeti Egyesület. Az egész Európában elterjedt fafaj termését a kőkorszaki ember fogyasztotta, napjainkban az erdők élővilágának változatosságát növelő szerepe és esztétikai értéke jelentős. Az Országos Erdészeti Egyesület által az idei évre a figyelem középpontjába emelt fafaj magyar neve a szláv eredetű zöld (zelena) szóból vezethető le, ami szintén a korai lombfakadásra utal. Erősen illatos, 15-20 fehér virágból álló fürtös virágzata a mészkerülő erdők patak- és folyómenti részeinek dísze. A magyar nyelv ismeri még májusfaként, büdöshársként, gyöngyvirágfaként vagy apró fekete terméseire utalva vadmeggyként és kutyacseresznyeként." (forrás)

2012 év madara - az egerészölyv

2012-02-01T18:26:00.001+01:00

"Az egerészölyv a leggyakoribb ragadozómadarunk, sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul, így a laikusok által úton-útfélen látott „sasok” általában ennek a fajnak a képviselői. Ráadásul az egerészölyvek kifejezetten szeretnek is a forgalmas utak, autópályák mellett ücsörögni, hogy a kezelt (legeltetett, kaszált) gyepfelületek nyújtotta könnyebb zsákmányszerzési lehetőséget kihasználják. Azonban nem volt ez mindig így! A múlt században az intenzív ragadozóüldözés és a fészkelésre alkalmas fák hiánya miatt az Alföld nagy részéről eltűnt a faj és szinte kizárólag csak a hegy- és dombvidéki erdős területeken költött.

A védelem pozitív hatása
A ragadozómadár-pusztítás tiltásának hatására és a II. világháborút követő fásítások eredményeképpen az elmúlt 20-30 év során az egerészölyv visszafoglalta korábbi élőhelyeit és ma már az alföldi fasorokban és facsoportokban is jelentős számban fészkel. Legjobb élőhelyei azonban továbbra is azok a természetközeli mozaikos területek maradtak, ahol nyílt gyepek, szántók és zártabb erdők is megtalálhatóak egymás szomszédságában. " (folytatás)

Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

Borostyán

2012-01-23T18:56:00.002+01:00

Kezemben egyfehér borostyán,

május, május:hová loholsz?

kihullok egyfekete rostán,

jajj, zuhanásom,szörnyű gyors.

Borostyánszag,légy síri postám!

Síromba szálljle, s újra lengj föl,

hozd csókok mézesbársonyát,

hozz hírt csókos,vén cinteremből,

hol mindigtörténnek csodák.

Bár Te maradj aszerelemből!

(Jékely Zoltán:Borostyán)

Latin név: Hederahelix

Népies nevek:barbanók, repkény, fái borostyán

Rendszertan:

Osztály: Kétszikűek(Dicotyledonopsida)

Rend: Ernyősvirágzatúak (Umbellales)

Család: Borostyánfélék (Araliaceae)

Morfológia,elterjedés: Európa árnyas erdeiben őshonos növény. Örökzöld, a talajon kúszikvagy léggyökereivel fákra kapaszkodik. Ernyősvirágzata zöldesfehér,szeptemberben virágzik. Csak az idős példányok virágzanak. Jellemzője aheterofília, levelei juvenilis állapotban 3-5 karéjúak, míg a termőkori alaktojásdad. Termése fekete bogyó.

Hatóanyagtartalom:fahéjsav származékok, flavonoidok, poliinek, triterpén szaponinok, kempferolalkaloid (emetin)

Népi gyógyászat:Gyógyászati célokra a levelet és virágzó hajtását alkalmazzák. Levelébőlpálinka is készíthető. Köptető, nyálkaoldó, antimikrobális és görcsoldó hatású,így torokfájás, torokgyulladás, légcsőhurut valamint fejbőrbetegségekkezelésére alkalmas. Máj- és epebetegek teaként fogyasztják.

Kultúrtörténet:Mint minden örökzöld növény, az örök életet jelképezi. Kúszónövény lévénszorosan kapcsolódik „hordozójához”, ezért a hűség szimbóluma. Sokszortalálkozhatunk borostyán ábrázolásokkal a sírokon ezen tulajdonságai miatt. Aszőlő örökzöld párja, így tisztelete a szőlő kultuszával is összefonódott. ADionüszosz ünnepségeken, majd a római bacchanáliákon a felvonulókborostyánkoszorút viseltek fejükön. Athénban a Dionüszosz-szentélyek – akiskocsmák- díszítésére borostyánfonatokat és aranyozott, faragottszőlőfürtöket.

A borostyánt„Észak babérjának” is nevezték, ahol nem termett meg a babér, a győztesekborostyánkoszorút kaptak.

Forrás:

Dr. TurcsányiGábor: Mezőgazdasági növénytan. Bp. 1998. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó

Surányi Dezső:Lyra florae Bp. 1987. Tankönyvkiadó

KeresztényMűvészet Lexikona.

JankovicsMarcell: A fa mitológiája. Debrecen. 1998. Csokonai Kiadó

Boruzs János:Hasznos tanácsok hazai gyógynövényekhez. Bp. 2000 Kheirón ’97 Kiadó

http://www.egeszseg.org/borostyan

Borostyán a gothic.hu-n

A hanti sámán hagyatéka

2012-01-23T12:43:00.001+01:00

Sámánutazás - Hoppál Mihály előadása [2011.12.23. A38]

2012-01-23T12:37:00.001+01:00

Nagycenki temető

2011-05-07T23:14:00.002+02:00

"Nagycenk Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron-Fertődi kistérségben található nagyközség. A terület az őskortól fogva lakott, Hallstatti korú hamvasztásos sírt, római és avar kori temetőt is feltártak. A községet 1291-ben említik először egy latin nyelvű oklevélben, Zenk néven. Nagycenk és Kiscenk sokáig két önálló község volt. Közigazgatásilag 1893. október 1-jén egyesítették őket Nagycenk néven, de máig sem épültek össze teljesen. Az uradalom és a község 1945-ig a Széchenyiek birtoka volt.

A település fő látnivalója a Széchenyi-kastély, a család mauzóleuma jelenleg ravatalozóként is üzemel."

Nagycenki temető a gothic.hu-n

Gyimesközéploki temető

2010-09-23T21:02:00.002+02:00

"Gyimesközéplok (románul Lunca de Jos, németül Nieder-Gimesch) falu Romániában Hargita megyében, Csíkszeredától 39 km-re északkeletre, a Tatros völgyében a Boros-patakától a Hidegség-pataka torkolatáig tart. Völgyi és havasi szórványtelepülés. A trianoni békeszerzõdésig Csík vármegye Szépvízi járásához tartozott. A település 1721-tõl népesül be, amikor 19 itt kaszálót bérlõ család fokozatosan letelepedik. 1795-ben szakad el Gyimesbükktõl. Gyimesközéplokon õrzik legjobban a gyimesi csángó hagyományokat, népszokásokat, viseletet, táncokat, énekeket."

Gyimesközéploki temető a gothic.hu-n

Gyimesbükki temető

2010-09-14T19:15:00.001+02:00

Gyimesbükk (románul Ghimeş-Făget) Bákó megyében, Csíkszeredától 32 km-re északkeletre a Tatros felső szakaszán a Gyimesi-szoros alsó kijáratánál fekszik, az utolsó falu a Gyimes völgyben. A történelmi Erdély egyik legkeletibb települése, a falu után húzódott Magyarország határa. 1600-ban Gijmes néven említik először. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Szépvízi járásához tartozott. Határában a Gyimesi-szoros jobb oldalán még láthatók az egykori határszéli Rákóczi-vár romjai, melyet Bethlen Gábor építtetett 1626-ban. Később többször megerősítették, de mára csekély nyoma maradt. A Rákóczi-vár romjai alatt, néhány méterre a hajdani román-magyar határtól áll a hajdani Magyar Királyi Államvasutak egyik legkeletibb, 30. számú vasúti őrháza. Az őrház 1897-ben épült a magyar és a román állam közti szerződés alapján, a Csíkszereda-Gyimesbükk-Palánka-Kománfalva vasútvonal részeként.

Gyimesbükki temető

Alcsútdobozi temető

2010-09-14T19:13:00.002+02:00

Alcsútdoboz Fejér megyében, a Bicskei kistérségben található. 1950-ben Alcsút és Vértesdoboz községeket Alcsútdoboz néven egyesítették. A kőkorszaktól a római koron át lakott hely, határában (Göböljáráspuszta) a bronzkor második feléből kétrészes pogányvár található. Alcsút a XII. században készített adóösszeírásokban nemesi faluként szerepelt, adót nem fizetett. Első okleveles említése 1365-ből származik. A 15 éves háború alatt a vidék elnéptelenedett, Székesfehérvár visszavételekor elpusztult (1601). 1663-ban az 1638-ban alapított pálos kolostor jelentkezett birtokigényével. Komárom megye figyelmeztette a pálosokat, hogy a csútiak régtől fogva nemesek, a megye megvédi őket. Ezzel kezdődött a csaknem 100 évig tartó harc Alcsút birtoklásáért. Az úrbérrendezésre 1768-ban került sor. 1819-ben József nádor kapta meg az uradalmat, aki felfedezte a Vértes előterében fekvő völgy különleges adottságait, s 1825-től különleges növényfajokat telepített ide. A főhercegi kastély kertje, ritka növényekben való gazdagsága miatt az elsők közé tartozott a birodalomban. (A mai Alcsúti Arborétum) Az alábbiakban a település temetőjéről fotók.

Alcsútdobozi temető

Lébényi templom

2010-09-14T19:07:00.002+02:00

"A műemlék épület az ország egyik legkorábbi nemzetségi monostortemploma. Története a 12. – 13. század fordulóján kezdődött, amikor – feltehetően egy Geur (Győr) nevű lovagtól származó – Pot ispán testvéreivel együtt a bencés szerzeteseknek birtokot adományozott és azon számukra monostort alapított. Erről tanúskodik az az 1208-ban kiadott oklevél, melyben II. András király az erre a célra felajánlott adományt jóváhagyta. A templomot akkor valószínűleg már (fel)építették, hiszen külső falába vésve egy 1206-os évszámot találtak.
Az apátságot még ugyanabban az évszázadban kétszer is: a tatárok, később pedig a cseh Ottokár király csapatai pusztították. A környék falvait 1529-ben a törökök égették fel, de Lébény esetleges megtámadásáról nem maradt fenn írásos emlék. Az 1541-et követő években a török betörések miatt a szerzetesek elhagyták itteni birtokaikat, Pannonhalmára költöztek, és a kolostor lakatlanná vált.
A romos apátságot 1631-ben a jezsuiták kapták meg, néhány éven belül az épületeket helyre is állították, ám a templomot 1683-ban a törökök ismét felégették, a tetőzet és az eredeti boltívek beszakadtak. Az újabb helyreállítás során a két toronyra sátortetőt építettek. A jezsuiták rendjük feloszlatása (1773) után elhagyták Lébényt, a kolostor másodszor is elnéptelenedett. A birtokok többségét a Zichy-család szerezte meg, ők a templomot a falunak adták át, így az 1830-ban Lébény plébániatemloma. Az újabb helyreállítás során a romos kolostorépületek nagy részét lebontották, egy kisebbik részt pedig meghagytak a plébániának. A templomépület azonban 1841-ben újra tűzvész áldozata lett, tornyait utóbb egyszerű, barokkos sisakokkal látták el.
Végül a templom mai formáját a 19. század második felében nyerte el. A belső helyreállítást 1862-1865, a külső felújítást 1872-1879 között August Ottmar Essenwein (1831-1892) német építész tervei szerint és irányításával végezték el (akit közben 1866-ban kineveztek a nürnbergi Germanisches Museum igazgatójának). Felújításakor a templom a korábbi barokk helyett új toronysisakot kapott, a tornyokat pedig egy szinttel megemelték. A helyreállítás után a lébényi templom lett az ország első restaurált műemléke. (Forrás)"

Lébényi templom a gothic.hu-n

Irodalomjegyzék a Nomád kiállítás tablóihoz

2010-09-14T19:06:00.001+02:00

Erdélyi István – Sugár Lajos: Ázsiai lovas nomádok. Gondolat, 1982.
Hoppál Mihály: Sámánok, lelkek és jelképek. Helikon Kiadó
Györffy György: Besenyők és magyarok. Kőrösi Csoma Archívum, 1939.
Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története. (http://www.tankonyvtar.hu/tortenelem/regi- belso-azsia-080904-47)
Farkas Ildikó: Az avarok. História 2002/03.
Ivanics Mária: A mongol birodalom Rubicon. 1995/13.
Balogh László - Keller László (szerk.): Fegyveres nomádok, nomád fegyverek. Balassi Kiadó
Kiszely István: Sírok, csontok, emberek. Gondolat Kiadó, 1969.
Érdy Miklós: A hun lovastemetkezések. Kornétás Kiadó, 2001.
Hoppál Mihály, Szathmári Botond, Takács András (szerk.): Sámánok és kultúrák. Gondolat Kiadó
Bakay Kornél: Őstörténetünk régészati forrásai I. 2004.
Hatházi Gábor: Történelem régész szemmel. História 1997/01.
M. V. Gorelik: Warriors of Eurasia from the VIII century bc to the XVII century ad. Montvert Publications, 1995.

Sámánok

2010-09-14T19:02:00.002+02:00

Sámánizmusnak nevezzük Szibéria és Belső-Ázsia lakóinak ősi hiedelemrendszerét. A központi alak a sámán, aki közvetít az emberek világa és a szellemek, vagy lelkek világa között. A sámán mandzsu-tunguz eredetű szó, orosz közvetítéssel került az etnológia tudományába. Az eredeti tunguz szó, a saman (xaman) gyöke a sa, „tudni” igéből származik. (Sámán -> aki tud, tudó.)

A sámánhívő szibériai és közép-ázsiai népek körében mindenhol fennmaradt a sámán helyi elnevezése. Az altaji törökök kam, a jakutok ojun, a burjátok bő (ha sámánnőről van szó, udugan), a közép-ázsiaiak baksi, a szamojédok tadibe, a lappok noita, a finnek tietöjö, a magyarok táltos névvel illették sámánjaikat.
Egyes kutatók a sámánizmus kialakulását több tízezer évvel ezelőttre teszik a sziklarajzok alapján, az állatbőrös vadász alakját hasonlították össze az állatmaszkos sámánnal. Következtetésük szerint a késői kőkorszak vadászkultúráiban a társadalmi szerep és a munkamegosztás hatására kialakult az intellektuális vezér.
A vadászkultúrákat az animizmus jellemezte. Minden élőt és élettelent lélekkel ruháztak fel, a vadászaton megölt állatoknak vissza kellett adni a lelkét, ezért szertartásokon engesztelték ki a természet erőit.
A sámán mestere az eksztázis technikájának (megváltozott tudatállapot).
A víziók hatása alatt megtapasztalt „lélekutazás” lett a forrása a hitnek, ami szerint az ember két lélekkel bír:
- az egyik a testtel, az élettel van kapcsolatban, és csak a halállal hagyja el a testet
- a másik könnyen kiléphet az ember testéből, álom vagy önkívület idején (árnyéklélek).
Ezt a lélekkettősséget, valamint a szikláknál végzett állatceremóniákat egyes kutatók a lélekutazással együtt a sámánizmus alapelemeinek tartják.
A sámán kozmológiában a világegyetem hármas tagozódású: felső, középső és alsó világra oszlik. A felső és az alsó világ, a szellemek világa további rétegekre oszlik. (3, 7 vagy 9 részre). A középső világ az emberek lakhelye, de az emberek világában is vannak szellemek. Az emberek világának közepén egy hatalmas fa áll, ez köti össze a világokat. A sámán ezen a fán keresztül „közlekedik” az utazásai során.
A sámánnak ismernie kell az istenek rendszerét és a világot benépesítő szellemlények csoportjait. A mongol és a török népek szerint Tengrinek vagy Ülgennek hívják a felső világ jóságos istenét, akinek hét fia és kilenc lánya van. Tengri gyermekei a Khatok, közülük a nyugatiak a jók, a keletiek a gonoszok. Utóbbiak vezetője az alvilág ura, Erlen kán (az altaji kizsiknél Erlik kán), aki rossz akaratú, az emberekre bajt, betegséget küldő istenség.
Az isteneknél hangsúlyosabb szerepe van a sámánizmus hitvilágában a különféle szellemeknek. Két alkalommal is fontos szerepet játszanak: a sámán beavatásakor és a szertartások, az önkívületben átélt víziók során. A sámánjelöltnek találkozni kell állat alakú segítő szellemével. A segítőszellemek képzete a sámánmitológia lényeges eleme, a segítőszellem kiséri a sámánt túlvilági útján. Ez az eurázsiai sámánizmus egyik megkülönböztető jegye.
A sámánizmus további lényeges vonása, hogy a sámán erejét és tudását mindig a társadalom szolgálatába állítja. A lélekutazás mindig valamilyen meghatározott cél érdekében történik, a közösség valamelyik tagján akar segíteni.

Következő társadalmi szerepek és teendők tartoznak az eurázsiai sámán hatáskörébe:

1. A nemzetség szellemi vezetője, az etnikus tudat őre: A sámán tartja a kapcsolatot az élők és holtak közt, így ő a jelképes kapocs, így válik a közösség vezetőjévé, aki védi a nemzetség tagjait.
2. „Áldozópap”: Leggyakoribb tevékenysége a különféle állatáldozatok bemutatása. A mongol és török népeknél az áldozati állat leggyakrabban a ló.
3. „Lélekvezető”: A sámán leszáll az alsó világba, hogy megtalálja és visszahozza a beteg ember lelkét, ezzel helyreállítja a test és lélek egységét, vagy elkísérje a halott lelkét a másvilágra.
4. „Jós”: „Vannak köztük egyesek, akik szellemeket idéznek és olyanok, akik a démonoktól várják a választ... Akkor a jurtában főtt húst készítenek, és a kam (sámán) elkezdi a varázsmondást. A kezében dobot tart... végre őrjöngésbe esik... Ezután megjelenik a démon a sötétségből és átadja neki a húst, hogy egye meg, mire a démon megadja a válaszokat.” (W. Ruysbroek, XIII. századi ferences szerzetes feljegyzése)
5. Gyógyító: A sámán hitvilág szerint a betegség oka mindig valamilyen szellem, amit el kell távolítani. A beteg úgy érzi, a szenvedéseit átvállalja magára valaki más. Ennek a szimbolikus cselekedetnek igen erős lélektani hatása van.
6. Költő, énekmondó („regős”): A sámánok voltak a szájhagyomány őrzői, egyszemélyben költők és énekmondók.

A sámánizmus a szellemekben való hit különleges formája, a sámánt is a szellemek választják ki. A sámán „hívás” útján jut a tudás és az erő birtokába. A belső vonások mellett számon tartották a külső adottságokat is. Leggyakrabban a fölös csonttal született gyermekből lett sámán.
A sámán eszközei közül a legfontosabb a dob. Készítése a beavatás, a tanulási folyamat része volt. Keretét rendszerint valamilyen különleges fakéregből készítették: az ilyen fák a kozmikus, világot tartó fát jelképezték. Szakrális tárgyként formáját a hagyomány határozza meg, ezért a dobok alakjáról pontosan meg lehet állapítani, hogy készítője milyen népcsoport tagja. A dobot a sámán „szállítóeszközének” tekintették, a dobolás ütemes, monoton hangja segítette az „utazásban”, a révület elérésében.
A sámán másik alapvető kelléke a ruha, melynek jellege utal a segítő szellemállatra (pl. szarvas-, medve- és madárjelképek). A sámán ruhája érintkezett a segítőivel, így mágikus erővel bírt, ezért rendszerint együtt temették el a sámánnal.
Miután a hiedelmek szerint a sámánok közvetítenek az ég és föld között, ezért temetésük is különleges volt, a török népek például úgy gondolták, a sámán halála után testének továbbra is köztük a helye. Ez a „levegőbe”-temetkezés.

Sámánok a gothic.hu-n

Lovastemetkezés

2010-09-14T18:59:00.001+02:00

A nomád népek megismeréséhez nélkülüzhetetlen forrást nyújtanak a sírokban talált fegyverek, tárgyak. A halált az evilági élet folytatásának képzelték el; halottaikat e gondolatnak megfelelően temették el. A sírba a halott használati eszközeit, fegyvereit valamint a lovát is behelyezték, úgy gondolták, hogy a halottnak a másvilágon meglegyen mindene, ami rangjához és mindennapjaihoz tartozik, de az a hiedelem is bennük élt, hogy a halott legkedvesebb tárgyait, ékszereit és fegyvereit más ne érintse.

Négy temetkezési típust különíthetünk el:

1. Téglalap alakú aknasír: A ló maradványai a halott lábához van téve. A társadalmi rangtól, gazdasági helyzettől függően változhatnak egyszerű jelöletlen sírtól, sokszor lapos kövekkel való bélelésig, sőt a mélyükben fatörzsekből ácsolt díszes sírkamráig, benne fakaporsóval (hunoknál).
2. Lehet a sírban padka, ez a halott fekvésének szintjénél magasabb. A lócsontokat és más temetkezési tárgyakat a padkára helyezték. Ez a padka leginkább a halott oldala mellet van.
3. Padmalyos sírok: Az aknasír alján, párhuzamosan a sír hossztengelyével készítették a padmalyt. A halottat ebbe a bevájással készült oldalkamrába helyezik el, nyílását deszkalapokkal, lapos kövekkel lezárták, így a lezúduló föld nem érinti a testet. A padmaly alja körülbelül 20 centiméterrel lejjebb van, mint a sír feneke, így a sírfenék a padka.
4. Jelképes (szimbolikus) lovastemetkezés: Ez a három sírforma bármelyikében megjelenhet. Csupán lószerszám található az emberi csontváz közelében, magát a lovat nem áldozták fel. A lószerszámok közül legfontosabb a zabla jelenléte, ami a ló fejével érintkezik, amelyben az árnyéklélek lakik, így a lovat a másvilágon gazdája használhatja. A zabla mellett jelen lehet még a nyereg, kengyel, kantár.

Említést kell még tennünk a kurgánokról (halomsír). A Kárpát-medence kurgánjait kunhalmoknak nevezik. Többnyire magányosan állnak a pusztában. Nagysága a személynek az adott társadalomban betöltött rangjától függött, akad 20 m magas és 300 m kerületű is. Rendeltetési céljuk a piramisokéhoz, zikkuratokéhoz hasonló. Típusai között akad olyan, amikor a sírt a föld alá ásták, máskor közvetlenül a földfelszínen épült. A sírt fából emelték, a favázra földet halmoztak, így mesterséges domb alkult ki. Egy kurgánba előfordult, hogy többször temetkeztek. A legelső kurgánok, melyek még az ősközésségi társadalmak idején keletkeztek, több család együttes sírhelyei voltak. A szkíta művészetet leginkább a kurgánok leletei alapján ismerjük. Jelentős leletanyag került elő a Solocha-kurgánból. A kurgánok emlékét számos helynév őrzi, pl.: Százhalom, Korhány.

Lovastemetkezés a gothic.hu-n

A mongolok

2010-09-14T18:56:00.001+02:00

A mongolok története a legrégibb korban nagyon homályos, csak a XIII. sz.-ban, Dzsingisz kán (Temüdzsin) idejéről vannak adatok. A nagy hódító, miután Közép- és Kelet-Ázsia törzseit egyesítette, folyamatos harcaival világtörténeti jelentőségre emelte a mongolokat.

Temüdzsin 1162-ben született, 44 éves volt, amikor az Onon forrásánál a mongol törzsek Dzsingisz kán néven uralkodójukká választották. A mongolok ellenségeit, a tatárokat 1202-ben sikerült legyőznie, majd sorra következtek a kereitek, najmanok s a velük szövetkező kisebb törzsek. Dzsingisz kán zsenialitása abban állt, hogy a meghódított népeket nem egészében vagy nagyobb egységenként csatolta a mongol törzsszövetséghez, hanem szétosztotta a hozzá minden körülmények között hű alakulatok között. A tatárokat például saját törzsébe, a mongolok közé tagolta be. A mongol törzsek egyesítése után (1206) Dzsingisz megindult világhódító útjára. Az első jelentősebb hadjáratát a gazdag Kína ellen vezette 1211-ben, s három év múlva, egy újabb katonai akcióval ki tudta kényszeríteni a főváros, Peking behódolását. 1227-ben Dzsingisz kán meghalt, de még életében felosztotta fiai között a birodalmat. 1232-ben a mongol lovasság meghódította Baskíria dél-keleti részét, és elfoglalta a Volgai Bolgárország keleti részét is. A volgai bolgár főurak nem tudtak egységbe tömörülni, és 1236-ban vereséget szenvedtek Batu kán és hadvezére Szubutáj seregétől. Julianus barát 1235-ben érte el a volgai bolgárok országát, így már hírt hozhatott IV. Béla királynak a készülő mongol támadásról. A tatárjárás az Európa elleni mongol inváziót, ezen belül Magyarország megszállását jelenti 1241-42-ben. A mongolok támadása a XIII. századi Európa történelmének egyik meghatározó eseménysorozata volt. 1241 tavaszán a mongolok három irányból törtek rá a felkészületlen országra. IV. Béla a fõsereg ellen vonult, ám a Sajó melletti Muhinál vereséget szenvedett. A mészárlásból a királyt hívei csak nagy nehézségek árán tudták kimenteni, serege zöme viszont odaveszett. A vatikáni levéltárban fennmaradt Julianus barát feljegyzése a tatárok harcmodoráról („Levél a tatárok életéről”):

„Hanem hogy valamit az ütközetről is jelentsek, beszélik, hogy messzebbre lövik ki nyilaikat, mint ahogy más népeknél szokásos és hogy az ütközet első összecsapása alkalmával – ahogy mondják – nemcsak hogy nyilaznak, hanem úgy látszik, mintha nyíleső esnék. Említik, hogy az ütközetben a kardot és lándzsát kevésbbé használják. Ék alakú csatarendjüket pedig így építik ki: minden tíz ember élén áll egy tatár, ismét minden száz ember élén egy százados. Ezt annyi fortélyossággal csinálják, hogy a megjelenő kémek se tudjanak valami módon elrejtőzni közöttük (és) az ütközetben lekaszaboltak számát is minden késedelem nélkül meg lehet állapítani. És a különböző elemekből összegyűlt népség nem képes semmiféle hűtlenség elkövetésére sem. Mindegyik – tíz egyénből álló – csoportot különböző nyelvű és nemzetiségű egyénekből állítják össze. Az általuk uralt összes tartomány királyait, vezéreit és mágnásait, amennyiben feltételezhető róluk, hogy valami módon ellenállást fejthetnek ki, késedelem nélkül meggyilkolják. A katonákat pedig és a háborúban bátor, egyszerűbb népséget a háborúra felfegyverkezve maguk előtt hajtják akaratuk ellenére (is). Ellenben azokat a földmíveseket, akik a harcra kevésbbé alkalmasok, hátrahagyják, hogy gondosan megműveljék a földeket. (…) A katonákkal szemben pedig, kiket a harcba kényszerítettek, ha jól harcolnak és győznek, (csak) kevéssé hálásak, ha pedig elesnek az ütközetben, nincs gond rájuk; de ha a harcban meghátrálnak, könyörület nélkül megölik őket a tatárok. (…) A megerősített várakat nem ostromolják meg, hanem előbb feldúlják a környéket, a népet foglyul ejtik, majd ugyanannak a vidéknek a népét összeterelik és harcra kényszerítik: saját erődítményük megostromlására.”

Ögödej kán 1241 decemberében meghalt, ennek híre több hónapos késéssel jutott el Magyarországra. Ekkor a Batu kán vezette fősereg Buda és Pest térségéből a Havasalföld felé elhagyta az országot. Hozzájuk csatlakozott egy másik hadtest, amely Erdélyen keresztül távozott. Batu kán újból egyesült serege tehát 1242 márciusában Havasalföldön át vonult vissza kelet felé, a kán választásra.
A Mongol Birodalom végét 1368-tól számítjuk, amikor a nagykánok által uralt magterület, Kína végleg elveszett. Timur Lenk restaurációs kísérlete a XIV-XV. század fordulóján nem járt sikerrel, bár a birodalom egyes utódállamai egészen sokáig fennmaradtak. (Pl. a Krími Tatár Kánság 1783-ig)

Mongolok a gothic.hu-n

Valravn

2010-07-08T18:32:00.003+02:00

"The band debuted in 2007 with the self-titled album “Valravn”. Their blend of electronics, raw energy and Nordic folk roots took audiences as well as critics by storm. The album was nominated for three Danish Music Awards.
Valravn has toured extensively in Denmark and Europe, having played festivals and venues in Germany, Norway, The Netherlands, Finland, France and Switzerland, to name a few. Highlights include Roskilde Festival, Spot Festival, by:Larm and TFF Rudolstadt.

“Koder på snor” was released September 7th 2009 in Germany, Switzerland, Austria, Belgium, The Netherlands and the UK through Westpark Music and in Denmark/Norway through VME. During 2010 the album will be released in France, Portugal and Japan as well."

Valravn (myspace)

A kunok

2010-04-12T19:53:00.003+02:00

"A kun török nyelvű nomád nép, amely a X. sz. végén Kínában, Peking ÉK-i előterében, majd a második évezred elején Ny-Szibériában tűnt fel. A kunok nyelve az ún. köztörök nyelvek csoportjába tartozott. A kun népnév török eredetű, összefügg a K-Európában előforduló, és a magyarországi középkori latinban is használatos kumán-cumanus szóval. Mindkét forma a qu ’sárga, szőke, fakó’ jelentésű török melléknévből származik, ami a kunok jellemző antropológiai sajátosságaira utalhatott. A XIII. században a nomád népek vándorlásának utolsó hullámaival érték el az eurázsiai sztyeppevidék nyugati részét és a Kárpát-medencét.

A IX. század végén a besenyők rendezkedtek be a Volgától nyugatra, a XI. század közepén az úzok tüntek föl, majd nyomukban a kunok. Maguk a kunok 1054-től kerültek közvetlenül szembe az európai népekkel, akkor vívták első harcaikat a Volga mentén az orosz hadakkal. 1070-re az egész sztyeppét az Al-Duna vidékéig ellenőrizték. A hatalmas kun-kipcsak törzsszövetséget a XIII. század első felében a mongolok nagy nyugati hadjáratai verték szét. Az 1223-ban vívott Kalkha melletti csatában elszenvedett vereség megpecsételte birodalmuk sorsát. A felbomló nomád törzsszövetség egyes töredékeit az ezredfordulón megszilárduló magyar állam több ízben is befogadta, letelepítette és belőlük szervezte a királyi hadsereg nomád taktika szerint harcoló könnyűlovasságát. Kis csoportokban történő betelepülésük a XII. sz.-ban, különösen II. István király uralkodásakor folyt. (Valószínűleg az akkor beköltözött csoportnak az emlékét őrzi a palóc csoportnév is, amely a kunokat jelölő K-i szláv polovec megfelelőjéből fejlődött nyelvünkben.) A Moldvában élő csoport a mongol hadjáratok elől 1239-ben a magyar királytól kért engedély alapján az Alföldre települt jász töredékekkel együtt. Az együttélés a kunok és magyarok eltérő életmódja miatt nehezen indult, ráadásul egy félreértés miatt Kötöny kánt megölték, mire a kunok nagy pusztítást végezve kivonultak az országból. 1246-ban IV. Béla újra szövetséget kötött a kunokkal. A kun főurak kettévágott kutyára tettek esküt, Béla fia, a trónörökös István (a leendő V. István király) pedig feleségül vette Zayhan kán lányát, Erzsébetet. A kunok katonai szerepe nyilvánvaló az írásos emlékekből. Már betelepedésük előtt is harcoltak magyar királyok szövetségeseiként, 1290-től pedig zsoldért harcoltak, s a XV. századig a királyi haderő segítői. Később ez a szerepük fokozatosan csökkent. 1279-ben a király egyezményt kötött a kunok vezetőivel, eszerint a kunok a Temes, Maros és a Körös folyók, valamint a Duna–Tisza közén és a Mezőföldön kaptak autonóm szállásterületeket, amelyeket törzsi-nemzetségi keretek között birtokolhattak. A kunok beköltözésük után is folytatták nomadizáló életmódjukat, szabadon kóborló nyájaikkal megsértve a magyar népesség birtokhatárait, ezért érvénybe léptették a XIII. sz. végén a kun törvényt. E törvény szerint a kunoknak fel kellett hagyniuk a bálványozással, elhagyni a sátorozást és állandó épületekben lakni, szakállukat, hosszú hajukat meghagyhatták, de minden egyébben a keresztény szokásokhoz kellett igazodniuk, s a nádor bírósága alá tartoztak. A káni méltóság, mint legmagasabb vezetői szerep is megszűnt a népcsoport betelepülésével. A XIV. század folyamán kibontakozott a kunok feudalizációja. A kunságon- kiváltságos terület lévén- nem voltak jobbágyok, hanem mindenki egyenjogú nemes ember volt. Itt nem volt nagybirtokos, sem birtoktalan osztály. Autonómiájukat megerősítette az is, hogy a XVI. század végén a kun székeket a jász székkel együtt kerületként összevonták. 1473-ból ismert utolsó beköltöző csoportjuk, amelyet állítólag Mátyás király hívott be és telepített le Buda környékén és a Csepel-szigeten. A magyarországi kunok nyelvi beolvadását a török kori pusztítások és ennek következtében kialakult migráció nagymértékben siettette. A hódoltság alatt a kun közösségek jelentékeny része elpusztult, a Kiskunság és a Nagykunság területén azonban számos közösség fennmaradt. Így a kormányzat és a kincstár megszűntnek tekintette az egykori szabadalmakat, és 1692-ben a Német Lovagrendnek eladták az egész jászkun kerületet. A szabad paraszti állapotára féltékenyen őrködő lakosság kiváltságos helyzetének visszaállítására mozgalmat indított, amely 1745-ben eredményhez vezetett. A karcagiak és a kisújszállásiak II. József uralkodása alatt részt vettek a bácskai Bácsfeketehegy, Bácskossuthfalva, Pacsér községek alapításában. Az ún. jászkun redemptio keretében megváltották magukat.
Kun nyelvemlék a Codex Cumanicus első része egy kun-perzsa-latin szótár, mely a kunok XIII. századi szókincséről tanúskodik. Első fejezete kereskedelmi célú szótár lehetett, a legtöbb szó az állattartásra, lovaglásra, földművelésre vonatkozik (pl. tarlov 'tarló', kendir ’kender', arpa 'árpa'). A kódex második része legnagyobb részt kun nyelvre lefordított keresztény egyházi szövegeket tartalmaz, valamint egy kun nyelvről szóló nyelvtani leírást latinul, kun igeragozást, kun népi költeményeket és egy találóskérdés-gyűjteményt.
A magyarországi kunok egyetlen összefüggő szövegű nyelvemléke a kun Miatyánk:

„bizim atamiz kim-szing kökte
szentlenszing szening ading
düs-szün szening könglügüng
necsik-kim dzserde alaj kökte
bizing ekmegimizni ber bizge büt-bütün künde
ilt bizing minimizni
necsik-kim biz ijermiz bizge ötrü kelgenge
iltme bizni ol dzsamanga
kutkar bizni ol dzsamannan
szen barszing bu kücsli bu csin ijgi tengri amen”
(Mándoky Kongur István, turkológus, 1973)

A kunok, mint lovasnomád nép a lovas temetkezést gyakorolták, azaz a lovat egy sírba temették gazdájával. Előfordul, hogy csupán néhány lócsont, vagy szerszám (kengyel, zabla) jelzi a lovas temetkezés kultuszát; esetleg a lovat kitömött lóbőr helyettesíti. Ez a temetkezési forma a túlvilági létben való hitre utal. A dél-oroszországi kunok temetkezésénél a halottak tiszteletére férfi és női szobrokat, ún. kamennaja babákat állítottak. A kultikus szobrokat a síroktól kicsit távolabb, egy kövekkel elkerített térség keleti oldalán, arccal kelet felé állították. A halotti szobor állításának szokását a kunok hozták magukkal a Fekete-tenger vidéki sztyeppékre, s a mongol hódítás vetett véget neki. Magyarországról nem maradt ránk kamennaja baba, de fából faragott szobrot, ún. kun képet készítettek. Ilyen a kiskunsági Izsák falu szélén lelt határjel, mely egy férfi felsőtestét ábrázolja."

Kunok a gothic.hu-n

A besenyők

2010-04-12T19:40:00.001+02:00

"A IX-XI. század között a mai Dél-Oroszország területén, majd a magyar honfoglalást követően a mai Ukrajna, Moldova és Kelet-Románia területén erős törzsszövetséget alkotó nép. A legelterjedtebb elmélet szerint nyelvük a kipcsák-török nyelvek közé tartozott. Egy másik feltevés szerint a besenyő törzsszövetség egy része ugor nyelvet beszélhetett. A név eredetére nézve jelenleg elfogadott elmélet szerint a becsenek népnév a török bajanaq, bajinaq („sógor”) rokonságnévből származik – ez esetben a szövetségbe tömörült törzsek „vérszerződését” jelentheti, azaz jelentése: „a vérszerződők”, „akik rokonságot fogadtak”.

A besenyő törzsek közül először a kangarokról történik említés, és őket kell tekintenünk a tözsszövetség létrehozóinak is, lévén, hogy folyamatosan őket nevezik a besenyők legvitézebb törzsének. A besenyő gazdaság alapja a nomád állattartás volt, melyre a délorosz steppe folyóban, vízben és legelőben gazdag területe ideális lehetőséget biztosított. A korabeli írások sokszor említik a besenyők fejlett fémművességét, arany- és ezüsttárgyakban való bővelkedésüket. 692-es adat szerint a kangar törzsek kipcsák törzsekkel élnek együtt a Fekete Irtis és a Szür-Dárja között (azaz a mai Kazahsztán területén). Erre az időszakra tehető a besenyő törzsszövetség kialakulása. A IX. század első felében az Aral-vidéki oguzok (úzok) a karlukokkal és kimekekkel szövetkezve legyőzik a besenyőket. A besenyők nyugatra menekültek. A magyarok a IX. század folyamán többször háborúztak velük, és Árpád fejedelem az ő nyomásukra vezette a magyarokat a Kárpát-medencébe. A X-XI. század folyamán a besenyők a kiszorított magyarok helyén, az Etelközben éltek, háborúskodtak a Bizánci Birodalommal, az óorosz állammal és a magyarokkal is. Taksony fejedelem is besenyő hercegnőt vett feleségül. A X. században egy részük Tonuzoba vezetésével Magyarországon telepedett le és beolvadt a magyarságba. A X-XII. század folyamán még több csoportban telepedtek le Magyarországon, az
Etelközben maradtak felmorzsolódtak, vagy beolvadtak más népekbe. A X. század folyamán a törzsszövetségi kötelékek fellazultak, a törzsek meglehetősen önállóak lettek, saját szakállukra folytattak portyázó hadjáratokat szomszédaik – a Bizánci Birodalom és a Kijevi fejedelemség valamint Magyarország – ellen, akik megerősödése meggátolta a besenyő birodalom kialakulását. A XI. század folyamán a belső háborúskodások és az újonnan érkező nomád népek (úzok, majd a kunok) támadásai felőrölték a besenyők erejét. 1048-ban a testvérháborúba keveredő besenyő törzsek egy része bebocsáttatást kért a Bizánci Birodalomba; a császár Parisztrion tartományban és Bulgária egyes vidékein telepítette le őket. A határőrzéssel megbízott besenyők azonban gyakran fellázadtak a bizánci uralkodók ellen, míg végül 1091. április 29-én a lebunioni csatában megsemmisítő vereséget szenvedtek I. Komnénosz Elek császártól. A magyarokkal folytatott harcok során foglyul ejtett besenyőket az ország különböző vidékein, többnyire királyi uradalmakon telepítették le. A besenyők nagyobb tömegeit elsősorban katonai szempontból használta a magyar államhatalom. A törökös szervezetű, sztyeppei lovas nomád életformát folytató besenyők számára természetes elfoglaltságot jelentett a katonáskodás; a határvédelem kiegészítésére, illetve a magyar sereg elővédjeként alkalmazták őket. A besenyő törzsek esetében pogány vallásúak voltak, amit az is megerősít, hogy egyes erdélyi besenyő telepeket a betelepülő szászok több esetben is Heidendorfnak (Pogányfalu) hívnak, de nem kizárt a nesztoriánus kereszténység sem, ami a Kazár Birodalomtól a mongol kánok udvaráig megtalálható volt.
„Ugyanekkor a besenyők földjéről jött egy vezéri nemzetségből való vitéz. Neve Tonuzoba volt: Ürkünd apja, kitől a Tomaj nemzetség származik. Neki Taksony vezér lakóföldet a kemeji részeken adott a Tiszáig, ahol most Abád-rév van. Ez a Tonuzoba egészen Taksony vezér unokájának, Szent István királynak az idejéig élt. S midőn boldog István király az élet igéit hirdette és a magyarokat keresztelte, akkor Tonuzoba, ki hitben hiú volt, keresztény lenni átallott; így hát temetkezett élve feleségével az Abád-révbe, hogy a keresztségben ő meg felesége ne éljen a Krisztussal örökre. Ám a fia, Ürkünd, mint keresztény, Krisztussal él mindörökké.” (Anonymus)
A XV. századra a magyarországi besenyők utolsó csoportjai is felhagytak különállásukkal, sajátos viseletükkel, és beleolvadtak a környező magyarságba."

Besenyők a gothic.hu-n

A magyarok

2010-04-12T19:38:00.002+02:00

"Ha a magyarság a IX. századtól visszafelé egészen az V. századig - vagy még sokkal korábbig - kimutathatóan török és iráni népekkel élt együtt, akkor nyilvánvalóan keleti, török eredetű ez a nép" (Ligeti Lajos)

A honfoglalás kori magyarok más sztyeppei népekhez hasonlóan törzsekre tagozódtak A magyar törzsek nevéről egyedül Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár 950 körül írt műve (A birodalom kormányzásáról – De adminstrando Imperio) számol be. A törzsszövetség kezdetben hét törzsre tagozódott: Nyék, Megyer, Kürt-gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi. A magyarok a honfoglalás előtt már ismerik a Kárpát-medence viszonyait, minden katonai és politikai ellenfelet kipróbáltak ellenségként és szövetségesként is. A 890-es évekre a magyar törzsi vezetők Etelköz felől egyre inkább nyugati irányban kezdtek orientálódni. 892 és 895 között rövid idő alatt háromszor is megfordultak a magyar hadak a Balkán és a Kárpát-medence területén. A Fuldai Évkönyv szerint 892 nyarán segítette meg egy magyar sereg Arnulf keleti frank királyt, aki Szvatopluk morva fejedelem ellen indított hadjáratot.
A történetírás egy része ezt tekinti a honfoglalás valószínű kezdeti időpontjának, mivel ekkor a Kárpát-medence keleti részét valószínűleg megszállták a magyarok. 893-ban az úzokat keleti szomszédaik megtámadták, ezért nyugatra vonultak, és a tőlük nyugatra élő besenyőkre támadtak. Valószínűleg ennek hatására, 894-ben a besenyők átkeltek a Volgán, és megtámadták a magyarokat. Az előlük a Kárpát-medencébe bevonuló magyarok nem ütköztek számottevő ellenállásba. A honfoglalás nem egy év alatt zajlott le, és legalább két nagyobb szakaszban. Először az ország keleti felét, majd később a X. század elején a nyugati felét foglalták el.
Az ezt követő időszak hadjáratainak célja láthatóan a katonailag ellenőrzött terület, a mezsgye nyugatra tolása volt az Ennsig, ahogy azt korábban az avarok is tették. A magyar-keleti frank háborúk történetében az első jelentős összecsapásra 907-ben került sor, amikor a pozsonyi csatában sikerült visszaverni a támadó keleti frankokat. A csatában elesett Liutpold bajor herceg és Theotmár salzburgi érsek is. Ezzel a magyaroknak sikerült a határt az Ennsnél biztosítaniuk és ezután következett a távolabbi kalandozások kora. 47 hadjáratban vettek részt a magyarok szövetségi rendszerben (mindig hívta őket valaki), ebből csak 6-7 zárult vereséggel. Kiemelendő, hogy a sok csata ellenére 907 és 1030 között a Kárpát-medencében nem járt idegen sereg.
A kalandozások fontosak voltak az információszerzésben, soha nem a teljes sereg és a fejedelem vett részt bennük, hanem csak kisebb csapatok. A csapatok vezérei vagy elestek, vagy hatalmas vagyonra tettek szert, így polgárháborúk sem voltak egészen István koráig. A magyaroknak még Velence hét szigetéből ötöt is sikerült elfoglalni, lóháton beúsztatva (ezt itáliai forrásokból tudjuk). Az egykori leírásokból az is világos, hogy a magyarok legfontosabb, szinte csatadöntő fegyverének az íjat tekintették.
A 924. évből Modena városának templomi könyörgéséből ismert ima: "Krisztus hitvallója, Isten szent szolgája, oh Geminianus, imádkozva könyörögj, hogy ezt az ostort, amelyet mi nyomorultak megérdemlünk, az egek királyának kegyelméből elkerüljük… Kérünk téged, bár hitvány szolgáid vagyunk, a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!" (A sagittis Hungarorum, libera nos Domine). Regino prümi apát 908 táján jegyezte fel a következőket: "A magyarok sok ezreket ölnek meg nyilaikkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki szaruíjaikból, hogy lövéseik ellen alig lehet védekezni". A későbbiekben is a pusztai harcmodornak köszönhetően volt sikeres a magyar sereg, amit nyugati technikákkal együtt használtak. Példa erre a Lajta menti csata (1146). A magyar lovasíjászok lemészárolták a német felderítőket, felégették a környező falvakat, utána visszavonultak. A német nehézlovasságot becsalják a vízbe, amint átjutottak, a körülbelül 1200 fős magyar nehézlovasság megtámadja a németeket, miközben a lovasíjászok is támadtak, és győzelmet arattak. A lovas műveltségű népek hadviselése a könnyűlovasságra épült. Sikereik alapvető titka a rajtaütés és gyorsaság volt. Csak sisakot és könnyű bőrvértet viseltek, míg a nyugati harcosok mozgását lelassította és lomhává tette a nehéz páncélzat."

Magyarok a gothic.hu-n

Az avarok

2010-04-12T19:36:00.002+02:00

"A közép- és belső-ázsiai eredetű avarok 567–568-ban foglalták el a Kárpát-medencét. Az avarok az uralaltáji nyelvcsalád török ágához tartoztak és külsejükre, szokásaikra és erkölcseikre nézve a hunokra emlékeztettek.

Nagyállattartó, földműveléssel is foglalkozó, félfeudális államalakulatban élő nép voltak. Voltak papjaik, kiknek „bokolabra” volt a nevük, de bálványokat is tiszteltek, valamint Baján kagán kivont karddal az égre, tűzre, földre és vízre esküdött, ami sámánisztikus elem. Az avarok a Bizánci Birodalommal bonyolult katonai, politikai kapcsolatba kerültek, aminek következtében Bizánc 53 éven keresztül adót fizetett az avaroknak. Kárpát-medencei történetük során korai avar és késő avar korszakot különböztethetünk meg. 557-ben a türkök megdöntötték a zsuanzsuanok birodalmát, majd nyugat felé hatalmas területekre terjesztették ki uralmukat. Ezzel egyidőben indul meg az avarok vándorlása Kelet-Európába. 558-ban már avar követek jártak Bizáncban, majd 567-re meghódították a Fekete-tengertől északra élő bolgártörököket, valamint a szlávokat. Ebben az évben Baján kagán szövetséget kötött a Kárpát-medencében élő longobárdokkal. Legyőzték a gepidákat, majda longobárdok túl fenyegetőnek érezték az avar szomszédságot és 568-ban Észak-Itáliában telepedtek le. Ekkor az egész Kárpát-medence az övék lett, és innen számítjuk az Avar Birodalom megalakulását. Baján uralkodása alatt a birodalom a Dontól az Ennsig és a keletrómai birodalomtól egészen a Balti tengerig ért. 582-ben elfoglalta Szirmiumot, 597-ben Nándorfehérvárt és sorra elpusztította az alsó Dunán túl fekvő városokat. Az avarok hatalma Baján halála után (602) érte el tetőpontját, 630-ban Dalmáciát is megszállták. A régészeti leletek alapján valószínű, hogy a kagáni központ a 630-ig terjedő időszakban a mai Siófok körzetében volt. Az avarok a Kárpát-medencébe mint nagyállattartók települtek be, itt azonban egy évszázad alatt teljesen megváltozott az életmódjuk és a földművelésé lett a vezető szerep gazdálkodásukban.
A Frank Birodalom terjeszkedése során 788-ban indította első hadjáratát Nagy Károly az avarok ellen, amely 791-ben a frankok súlyos vereségével ért véget. Az Avar Birodalmat azonban belső nyugtalanság sújtotta, és polgárháború tört ki az uralkodó, a kagán és fővezére, a jugurrus között. Egyes vélemények szerint az éghajlat felmelegedése a Kárpát-medencében ekkoriban hosszan tartó, súlyos aszályt okozott, ez pedig éhínséghez vezetett. Ebben a helyzetben támadtak a frankok 796-ban és 803-ban ismét, ami az Avar Birodalom összeomlásához vezetett. Az utolsó csapást Krum bolgár kán hadjárata jelentette az avar hatalom számára. Utoljára 822-ben hallunk róluk, amikor az avar követek megjelennek a Frank Birodalom frankfurti birodalmi gyűlésén. Ennek ellenére az avar népesség töredékei még bizonyíthatóan fennmaradtak a 10. századig.
Jellemző emléke az avar kornak a csat, mely a fibula helyébe lép, annak bizonyítékául, hogy az avarok nem viseltek gyapjúruhákat, hanem bőrből készítették öltözetüket, melyet a gyönge fibula nem bírt összetartani. Nem kevésbbé fontos az ozorai sírban talált két kengyelvas, melyet az avarok találmányának tartanak."

Avarok a gothic.hu-n

Panyola

2010-03-10T10:36:00.003+01:00

"Panyola község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati kistérségben található.
Területe a honfoglalást megelőző időben is lakott hely lehetett. A település néveredete bizonytalan. Első okleveles említése 1247-ből való. Nevét írják Ponula, Kisponula(1379), Ponyala, Panyola(1382) és Panyla alakban. A község birtokosai a honfoglalást követő másfél évszázadban a Balog-Semjén nemzetség tagjai, akiknek nevét a szomszédos Kér és Semjén őrzi, ma a Kérsemjén és a Szamoskér. "A három település - Kér, Semjén, Panyola - közül Panyoláé az elsőbbség, ugyanis ennek anyaegyháza van s azt Szent Miklósnak szentelték" (Maksay Ferenc: A középkori Szatmár vármegye. Bp. 1940.) 1285-ben a Panyolaiak IV. László királytól engedélyt kértek, hogy várat építhessenek, meg is kapták, és a Szamoson leszállított kőből és mészből megépítették. 1292-ben a Panyolaiak itt lakó ága a többiek tiltakozása ellenére eladta a birtokot a lerombolt vár helyével és két hajtómalommal a Borsa nemzetségbeli Kopasz erdélyi vajdának. Ottó király rendeletére 1307-ben visszakapta a család, de ettől fogva a rokon Kállayakkal elkeseredett határperek sorozata folyt olyannyira, hogy a Kállayak és Panyola Péter királyi ítélet alapján párbajt vívtak a birtokért. 1379-ben I. Lajos parancsára az olasz hadjárat miatt a pert elhalasztották, de a Panyolaiak 1405-ben elfoglaltak részeket a közös birtokból. 1415-ben Panyolai Zsigmond török fogságba került, felesége és gyermekei eladták birtokukat Panyola Lucának és leányainak. 1424-ben Kállay Miklós kapott benne részt, 1427-ben I. Zsigmond király (1387-1437) Kállay Jánosnak adományozta az egészet, mely a XIX. század végéig állandó Kállay-birtok. Sokáig Szabolcs megyéhez tartozott, mivel a birtokközpont Kálló volt. 1806-ban visszakerült Szatmár vármegyéhez.
A képeken oszlopos fejfák láthatóak. Keresztmetszetük általában négyzet alakú, mint a képeken, de ritkán lehetnek kör alakúak is. Országszerte elterjedt sírjelek."

Panyola a gothic.hu-n

Hunok

2010-03-09T22:02:00.004+01:00

„ hunok barbár nemzete, mely Thrákiában lakott, olyan hatalmassá vált, hogy több mint száz várost foglaltak el és Konstantinápoly majdnem veszélybe került és a legtöbben elhagyták azt. . . . És annyi gyilkolás és vérontás volt, hogy a halottak száma megszámlálhatatlan volt. Elfoglalták a templomokat és kolostorokat és nagy számban ölték meg a papokat és szűzeket. ”(Callinicus: Szent Hypatius élete)

"A hunok Belső-Ázsia sztyeppéiről származó, ótörök nyelvű nomád nép. A Hun Birodalom Kárpát-medencei központú, írott forrásokból jól ismert. A hunok ősei valószínűleg a hsziungok, akik majd 500 évig uralták Belső-Ázsia keleti területeit. (A hsziungnukat ázsiai hunoknak is nevezik, megkülönböztetve őket a közép-ázsiai és indiai heftalitáktól -fehér hunok- és az európai hunoktól.)
A hun népnév elsőként egy 311-es nomád támadásról szóló szogd nyelvű krónikából ismeretes. A hunok első ismert szállásterülete a közép-ázsiai Tokharisztán lehetett, ahová a kínai támadások elől vándorolhattak, és ahol jelentős törzsszövetséget alkottak. A másik nagyobb szállásterületük ezzel nagyjából egyidőben a Volga vidékén alakult ki, ahová az északi törzsek jutottak el. 375-ben, Balambér (Valamibir) vezetésével átlépték a Volgát, és az egész kelet-európai sztyeppeövezetet uralmuk alá hajtva erős birodalmat hoztak létre. Többek között az itt élő alánokat és gótokat is leigázták. Innen az Al-Duna és a Balkán felé folytatták hódításaikat. A terület megismerése céljából több sikeres hadjáratot vezettek.
Az európai hunok utolsó és legnagyobb fejedelme Attila volt. Nevének jelentése atyácska, tiszteletreméltó apa, uralkodó. 406 körül született, 434-től haláláig uralkodott. Birodalma Közép-Európától a Fekete-tengerig és a Dunától a Balti-tengerig terjedt. 418-ban Attila gyermekfogolyként Honorius császár római udvarába küldték. Attilát valószínűleg a birodalom udvaraiban, saját szokásaik és hagyományaik alapján nevelték, abban a reményben, hogy ezeket a dolgokat visszaviszi majd saját nemzetéhez, így növelve Róma befolyását. A hunok pedig azt remélték, hogy Attila segítségével javíthatják kémkedési lehetőségeiket. Ifjú korában többször próbált megszökni, de csak felnőttkorában tudott visszatérni népéhez. A Kárpát-medencében az V. század elején telepedtek le. Attila először Konstantinápolyt kényszerítette adófizetésre, majd nyugatnak fordult. Kr. u. 451-ben a Galliába betörő Attila hatalmas seregével szemben Catalaunumnál hasonló erejű római–germán haderő sorakozott fel. A Tarih-i Üngürüsz krónika szerint Attila győzelmet aratott a catalanumi csatában, amit az is megerősít, hogy a következő évben a rómaiak a legkisebb ellenállást sem tanúsították Attilával szemben, mikor bevonult Itáliába. 452-ben Attila betört Itáliába és Róma felé vonult, III. Valentianus császár Ravenna falai mögé menekült. Leó pápának is ezt tanácsolták, de a legenda szerint egy arany karperecet emelt fel az asztalról, és a következőt mondta: „Ez a hunok munkája. Egy nép, amelyik ilyen műalkotásokra képes, hajlandó lesz az Élet igéjének befogadására is.” Misszionárius munkát hirdetett a hunok között. Sikerült elérnie, hogy a hunok ne támadják meg Rómát, és békét kössenek, bár ebben valószínüleg az is szerepet játszik, hogy a hunok táborában járvány tört ki. 453-ban Attila egy lakoma során hirtelen meghalt. A monda szerint, ott ahol a Tisza kétfelé ágazott, elzárták az egyik ágát, úgy, hogy a víz mind a másik ágába folyt. Itt három - arany, ezüst és vas - koporsóba temették el. Halála után fiainak viszálykodása meggyengítette a birodalmat. A küzdelemből Ellák került ki győztesen, de már nem bírta hatalmát megszilárdítani. Sorra támadtak ellene a legyőzött és megadóztatott népek, ami a hunok kivonulásával zárult. Ismét korábbi szállásterületükön, a mai ukrán és délorosz sztyeppéken telepedtek le, ahol később összeolvadtak más népekkel.

A hunok tárgyi emlékei nagy hasonlóságot mutatnak a korábbi szkíta leletekkel. A hun korszak talán legismertebb tárgyai a két vagy négy darabban öntött, majd összeforrasztott bronzüstök. Magyarországon Törtelről és Hőgyészről kerültek elő ép példányok. A hun előkelők temetkezéseire jellemző volt a sírtól külön elrejtett halotti áldozat; ilyen a Pécs-Üszögpusztán előkerült leletegyüttes (kard aranylemezes tokborítása és rekeszdíszes függőgombja, reflexíj aranyborítása, aranyozott pálcarudas vasszablya, nyeregkápa aranyborítása, arany kantárdíszek), a Szeged-nagyszéksósi fejedelmi kincs (arany nyakperec, aranycsatok, nyereg- és kardhüvelydíszek, lószerszámveretek, rekeszdíszes arany szíjvégek, faedények aranypántjai és egy perzsa borostyánkehely). Ugyancsak egy hun előkelő sírjához kapcsolódó áldozati együttes került elő Bátaszéken. Csornán találták meg az eddig egyetlen hiteles hun aranydiadémot egy női csontváz koponyáján. E rekeszdíszes aranydiadémok a sztyeppei viselet jellegzetes tartozékai voltak. A hun kor másik jellegzetes viseleti tárgya a nagy szárnyú rovart utánzó úgynevezett cikádafibula."

Hunok a gothic.hu-n

A Kalevala magyar művészek szemével

2010-02-21T21:31:00.002+01:00

"Finnországban minden évben február 28-án emlékeznek meg a nemzeti eposzról, amikor a Kalevala és a finn kultúra napját ünneplik. 1835-ben Kajaaniban ezen a napon írta alá Elias Lönnrot az úgynevezett Régi Kalevala előszavát. A most 175 éves Régi Kalevala tiszteletére a Néprajzi Múzeum, a Finnagora, a budapesti Kalevala Baráti Kör és a Finn Nagykövetség a finnországi Kalevalaseura ötlete alapján megkérték azokat a magyar művészeket, akiknek kalevalai ihletésű műveiről tudomásuk volt, hogy gyűjtsenek össze egy közös tárlatra valót az ünnep előestéjén megnyíló kiállításra. A tárlaton láthatjuk Szatyor Győző pécsi rajztanár, a Népművészet Mestere grafikáit és faszobrait 1986-1987-ből. A Kalevala hőseit ábrázoló tölgyfaszobrok eszünkbe juttatják a Kalevala tölgyóriásról szóló sorait:

"Ki a tölgynek ágát törte, szerencsét szerzett magának;
ki a tölgy tetejét tépte, vett végtelen varázserőt;
ki egy levelét leszedte, örök szerelmet szakított."
(Rácz István fordítása)

1987-ben Szávai Istvánnak, a szolnoki Széchenyi Körúti Általános Iskola metszőköre vezetőjének óriási ötlete támadt: a hatodik osztály rajzóráján elkezdte felolvasni a Kalevalát, és folytatta mindaddig, amíg az egész iskolában lázasan készítették a kalevalai ihletésű rajzokat. A legjobbakat egymás mellé fűzve linómetszetek készültek. Tillinger Péter szentendrei grafikus, református lelkész és könyvkiadó 1989-90-es finnországi tartózkodása alatt került közelebb a Kalevala világához, különösen a gyermekek számára Kalevala-illusztrációkat készítő barátja, Hannu Lukkarinen révén. Balla Gábor fafaragó szobrász és Mészöly Gábor erdőmérnök-grafikus 2004-ben érdekes vállalkozásba kezdett. A Kalevalát gyermekek számára szerették volna megeleveníteni meggy- és cseresznyefából faragott bábuk és a kalevalai jeleneteket felelevenítő grafikák segítségével. Érdekes megfigyelni, milyen fontos szerepe van minden művész munkájában az erdőnek, a fáknak, a természetnek. A Kalevala-fordítások közül mindenki Rácz István átültetését használta, aki a következőképpen nyilatkozik: "Nem vagyok benne bizonyos, vajon munkámon érződik-e a komor fenyvesek, derűs nyírfaligetek hangulata, azt azonban mélységesen tudom, hogy fordításom nem jött volna létre a varázslatos finn rengetek ihletése nélkül". A Néprajzi Múzeumban 2010. február 27-én nyílik meg a magyar művészek kalevalai ihletésű műveit bemutató tárlat. A kiállítást megnyitja: Outi Karanko, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott finn lektora." (Forrás)

Megnyitó 2010. február 27-én 16 órakor a Néprajzi Múzeumban.

Wardruna

2010-02-09T21:25:00.002+01:00

"A norvég Wardruna célja, hogy feltárja és megidézze az északi bölcsességet és szemléletmódot. A hangsúly a vallásosságon van, a már elfeledett nyelvek (galdr, seidr), a norvég- és más ősi népek zenéinek felhasználásával.

A skandináv hitvilágban elsődlegesen két mágiaformát tartottak/tartanak számon. Az egyik a seidr, a másik a galdr vagy galder.
A seidr olyan sámáni praktikákat takar, amelyeket általában nők gyakoroltak, fő tudója maga Freya istennő.

A galdr a férfias mágiaforma, Odin a mestere. A galdr szó jelentése varázsdal, elsősorban a rúnák helyes és hatásos kiejtését takarja, de tágabb értelemben magába foglal, többek közt, minden olyan cselekvést, ami hangok hatásával befolyásolja a hallgatóit." Forrás

Wardruna

Wardruna - Myspace

Szarmaták

2010-02-09T19:20:00.002+01:00

A szarmaták ókori nomád törzs, a szkíták közeli rokonai. A szkítákhoz hasonlóan iráni nyelvet beszéltek. Hérodotosz korában a szarmata nők még együtt harcoltak és vadásztak a férfiakkal. Egész hadseregük lovasokból állt, de míg a közrendű harcosok íjjal voltak felfegyverezve, a törzsfőnök és kísérete páncélt viselt és nehéz dárdákkal harcolt.

Kb. i. e. 250-ig a szarmaták a Tanaisz (ma: Don) folyó mellett éltek, de a következő 300 évben egyes törzseik más irányba vándoroltak. Egyik törzsszövetségük a királyi szarmaták vezetésével nyugatra húzódott, kiszorítva helyükről a szkítákat. Kr. e. VI. századtól uralták a Fekete-tenger vidékét. A törzsszövetségből kivált szarmata jazigok a Kr.u. I. század elején érkeztek a Kárpát-medencébe, ahol jelenlétük az V. századig mutatható ki. Első adatunk arról, hogy a jazig-szarmaták az Alföldön élnek i. sz. 50-ből való, feltételezhető azonban, hogy ekkor már jó ideje itt tartózkodtak.

Valószínű, hogy a rómaiak hívták be és telepítették le őket a Duna és Tisza folyók partjaira, létrehozván egy ütközőállamot Pannónia előtt. Ez a tervük nem vált be, mert a szarmaták a germánokkal szövetségben több ízben dúlták fel Pannóniát. Csak 93-ban sikerült a rómaiaknak legyőzni őket, bár ez a győzelem nem volt teljes. Dácia provincia megalakulása után a szarmaták elszakadtak Al-dunai rokonaiktól, valamint a vas nyersanyag is beszerezhetetlenné vált számukra. Ebből kifolyólag többször próbáltak betörni Pannóniába, hogy vasat és persze minden más értékes tárgyat szerezzenek. A legnagyobb összecsapások 164-179 között voltak, amikor a kvádok és a markomannok társaságában támadták a provinciákat. Ezek az összecsapások végül 180-ban értek véget, római győzelemmel, de ezután rendszeresen érintkezhettek az Al-dunai törzsekkel. Valószínű, hogy ekkortájt a roxolán-szarmaták egy része is az Alföldre költözött. Később 260 körül egy harmadik szarmata betelepülés is kimutatható a régészeti leletekből. A csatározások csak a IV. század elején érnek véget, amikor megépül a „szarmata limes”. Ez egy sáncrendszer, ami a Duna Aquincum fölötti szakaszától indul ki, keleti irányban a Tiszántúl közepéig halad, onnan pedig dél felé, az egész Alföldön keresztül a Duna alsó szakaszáig. A sáncrendszer felépítésének idejét a kutatók 322-332 közé helyezik. Ezt a sáncrendszert a szarmaták építették római tervek szerint. Felépítése után a szarmaták többsége mögötte keresett védelmet a gót és más népek támadásai elől. Ez lett Szarmácia keleti határa. A rómaiak persze nem elsősorban a szarmaták védelmét kívánták a sáncokkal biztosítani, hanem igyekeztek a birodalmat érő első csapások erejét annyira gyengíteni, hogy a dunai limes csapatai felkészülten várhassák az ellenséget.

Több kereskedelmi út haladt át Szarmácián, egyik ilyen út fontos állomása a mai Szeged helyén volt, ahol a feltárások során elõkerült az út és vámállomás maradványa is. A szarmata törzsek szövetségét a 350-ben bekövetkezett hun támadás söpörte el. A különböző szarmata törzsek a hunokat követően avar, türk, kazár, onogur, magyar, besenyő, kun, germán fennhatóság alatt éltek, és ezekbe a népekbe fokozatosan beolvadtak, más részüket visszaűzték a Kaukázus előterébe. Legtovább az alánok állama maradt meg a Kaukázus előterében, amit a mongolok számoltak fel a XIII. században. Az alánok utódai az oszétok és a jászok.

Szarmaták a gothic.hu-n

Szkíták

2010-01-28T17:53:00.002+01:00

A szkíták (Európában szkítáknak, Közép-Ázsiában szakáknak nevezték őket) az iráni nyelvű népek csoportjába tartozó ókori lovas nomád nép voltak. Először asszír krónikákban jelentek meg, askuzi vagy iskuza néven. A szkítákat harcművészetük, főként a lovas hadviselésben való jártasságuk miatt félte és csodálta a többi nép. Nemcsak katonai erejük, hanem művészetük és civilizációjuk is nevezetessé tette őket.
A sírjaikban talált díszes nemesfémtárgyak arra utalnak, hogy gazdag uralkodó rétegük is volt (tagjait királyi szkítáknak nevezik). A királyi szkíták élén örökletes hatalmú uralkodó állt. A szkíta birodalom - amelynek központja a Krím-félsziget – nem volt egységes: laza törzsszövetségek alkották, melynek más etnikumok is részei voltak. Ennnek ellenére a birodalom évszázadokig fennállt. A Kr. e. VII. század végén a szkíták elfoglalták a kelet-európai sztyeppevidéket az Altaj-hegységtől egészen a Kárpát-medencéig. I. e. 513-ban I. Dareiosz perzsa nagykirály vezetett ellenük hadjáratot, de eredménytelenül, seregeit majdnem elveszítve kellett visszafordulnia a döntő csatát elkerülő, az utánpótlást megsemmisítő szkíták elől.
A szkíta hadsereg szabad harcosokból állt; ők fizetséget nem kaptak, csak élelmet és ruhát, de ha az ütközet végén felmutatták egy ellenséges katona levágott fejét, részesültek a hadizsákmányból. Legfontosabb fegyverük a kétszer hajlított íj és a háromélű heggyel ellátott nyílvessző volt. Perzsa típusú kardot viseltek. Minden szkítának volt legalább egy lova, a gazdagok nagy, főként mongol pónikból álló méneseket tartottak. Nomádok lévén építészet nem alakult ki náluk, ennélfogva nem létezett sem festészet, sem ókori értelemben vett szobrászat. Temetkezési helyeik jelentősek (kurgánok), továbbá a kisművészetek (ötvösség, csontfaragás). Alkotásaikra jellemzőek az állatábrázolások, főként ragadozó állatok, melyek a szkíta arisztokrácia jelképei voltak. Hérodotosz által leírt szkíták az első nomád nép, amelyek történetéről, életmódjáról megbízható értesüléseink vannak.
Sok nomád szokást írt le először, amelyről aztán az elkövetkezendő másfél ezer év nomádjainál sokat hallunk még. Ilyen pl. az ivócsésze készítése az ellenség koponyájából, a vérszerződés, a lóáldozat, az arc meghasogatása gyásznál. Az szkíták temetkezési rítusai: sírhalmokat emelnek, faládákba, cölöpökből ácsolt sírkamrába temetik halottaikat, a harcosok felszerszámozott lovát is eltemetik a gazdájukkal. Az elhunytakkal együtt eltemetett tárgyakból képet alkothatunk fegyverzetüről, viseletükről, a hitvilágról, művészetről, a kézművesség fejlettségéről. A gazdag kul obai kurgánból került elő például az a fésű, melynek fogantyúján harci jelenetet láthatunk. Megfigyelhetjük rajta a szkíták ruházatát, fegyverzetét, észrevehetjük, hogy ők még nem ismerték a kengyelt, s e jelenetben lóról szállva tőrrel és pajzzsal harcolnak. Láthatjuk, hogy fegyverzetükhöz hozzátartozott az íj és a nyílvesszők, melyek két különálló, de lapjával egymáshoz erősített tegezben foglaltak helyet, s ez a kettős-tegez a derékszíjról lógott le a bal oldalukon. A szkítákat megörökítő legtöbb jelenetben fegyverzetet viselő harcosokat láthatunk. A Magyarországról előkerült emlékek közül világviszonylatban is jelentős a zöldhalompusztai lelet és a tápiószentmártoni aranyszarvas. A szkíta közösség a Kr. e. II. században bomlott fel, az utolsó uralkodó, akinek nevét feljegyezte a történelem, Palakosz volt. A Fekete-tenger északi partvidékén létrejött, virágzó szkíta birodalmat a Kr. e. III. századtól a keletről előrenyomult szarmata törzsek fokozatosan felszámolták.

Szkíták a gothic.hu-n

VHK-Idéző! – Sárkányjárás és Forgószél, Jégbontó Havának Taksony Napján

2010-01-20T10:21:00.003+01:00

"Rituális sárkánytánc után testenkívüli vágtázás a Dürer-kertben, február 5-én!

VHK-Idéző Forgószél! Lemezbemutató Koncert

Sárkányjárás és Forgószél Jégbontó Havának taksony Napján, Olter Wanda táncművész rituális sárkánytáncával!
Koncert után pszichedelikus punk dj set!

A legendás Vágtázó Halottkémek (VHK) életereje a tavalyi robbanás után egyetlen budapesti koncertjét adja a Dürer kertben! A Vágtázó Életerő rendhagyó koncertjén rituális sárkánytánc jelenik meg Jégbontó havának Taksony napján, február 5.-én Olter Wanda sámántáncos előadásában. Magyarország világhírű sámánpunk zenekara bemutatja VHK-Idéző Forgószél! című albumát egy három órás magmatikus extázis keretében. Aki szeretne kifordulni ebből a földi világból, és befordulni az örök beindulás birodalmába, annak itt az alkalom. Teljes felfordulás, tudatlóbáló hangerő, élni tanít az őrület!

A koncert rendhagyó lesz azért is, mert Grandpierre Atilláék üstdobosa, Balatoni Boli Ausztráliában tartózkodik, így a zenekar visszatér a nyolcvanas évek eleji kísérleti felállásához, mellyel már akkor a mai hardcore színteret megszégyenítő erőt képviseltek. Sárkányokat idéznek meg, magyar népmesei és kínai motívumok egyesítésével a forgószél erejének teljében. A zenekar pályafutásának egyik legvadabb koncertjét ígéri – nincs visszaút, senki sem lesz biztonságban!" (Forrás)

Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig

2010-01-19T23:32:00.002+01:00

"A kiállítás a latin nyelvű oklevelekben szórványosan megjelenő magyar szavakkal kezdődik, s az önálló irodalmi művek létrejöttéig és az írás mindennapi használatba vételéig tart, a magyar nyelvű írásbeliség történetének mintegy félezer évét mutatva be. A korból fennmaradt magyar nyelvű írott dokumentumok a nyelvemlékek, melyek legbecsesebb, s törékenységük miatt legféltettebb nemzeti kincseink közé tartoznak.
Hasonló nagyságrendű nyelvemlék kiállítás még soha sem volt Magyarországon.

Minden kiemelkedő jelentőségű nyelvemlék helyet kap a tárlaton: a korai szórványemlékek, mint a Tihanyi Alapítólevél, az első összefüggő szövegek, mint a Halotti Beszéd és az Ómagyar Mária-siralom, s szinte valamennyi magyar nyelvű kódexünk. A kódexek egy jelentős része az idők során külföldre került, s most lesznek először együtt láthatók. A kölcsönző országok közt van Németország, Csehország, Románia, Ausztria és Horvátország. Talán sohasem találkozott még az első magyar nyelvű bibliafordítás részleteit tartalmazó úgynevezett Huszita Biblia három különböző országban őrzött, különböző korú kézirata, a Bécsi, a Müncheni- és az Apor-kódex.

A kiállításon helyet kapnak a legújabb felfedezések, és bemutatásra kerülnek a nyelvemlékekkel kapcsolatos legfontosabb folyó kutatások is, kihasználva a legmodernebb információs technológia adta lehetőségeket. A termekben hatásos installáció és kvalitásos középkori műtárgyak segítik felidézni a kor hangulatát." (Forrás)

Kimmerek

2010-01-19T23:21:00.004+01:00

A kimmerek az első név szerint ismert nomád nép voltak, akik az i. e. XII. század és az i. e. VIII. század között az eurázsiai sztyeppe Kárpátok és Kaukázus közötti részét uralták. A kimmer törzsszövetség kialakulása I.e. 770-750-re tehető. Az indoeurópai nyelvek thrák–fríg csoportjába tartozó nyelvet beszélték, mely csoportnak ma egyedüli képviselője az albán nyelv. A szkíták űzték el őket a mai Dél-Oroszország területéről, az i. e. VIII. században. I.e. 679-678-ban a kimmerek az asszírok ellen vonulnak, vereséget szenvednek, és meghal vezérük, Teuspa. I.e. 676 körül a kimmerek feldúlják a görög mondákból ismert gazdag aranykincsekkel rendelkező Midas király Phrygiáját. I.e. 652-ben a kimmerek elfoglalják a Lyd Birodalom fővárosát, Sardeist, ahol életét veszti Gygés lyd király is. Az asszírok i. e. 640 körül verték le Lügdamisz (asszírul Dugdamme) vezette kimmereket. I.e. 630 után Zagrosz felé indulnak tovább. Kezükbe kerülnek az iráni törzsek területei Dél-Oroszországban. A járványok, illetve a Lüdiával és Asszíriával folytatott háborúk fokozatosan kipusztították őket. Nevük az ókorban a Kimmériai Boszporusz (Kercsi-szoros) és néhány krími város nevében élt tovább. Írott források szinte alig szólnak róluk, legtöbb ismeretünket késő bronzkori régészeti leletekből meríthetjük. A görögök számára a világegyetem távoli keleti végén élő barbár nép volt, melyről nevén kívül szinte semmit nem tartottak érdemesnek, illetve nem tudtak közölni. Homérosz is Odüsszeiájában (XI. ének) csak általánosságokat tud mondani róluk:

„S már a nap is lebukott, árnyékba borultak az utcák,
ekkor elért hajónk is a mélyvizü Ókeanoszhoz.
Ott van a kimmeriosz nép városa, lakhelye, ködbe
és felhőbe takartan; a nap rájuk soha nem néz,
és sohasem fénylik sugarával az égi magasból,
sem mikor útnakered, föllépve a csillagos égre,
sem mikor aztán újra a föld fele fordul az égről;
vészteli éj feszül egyre e gyarló földilakókra.”
(Devecseri Gábor ford.)

Kimmerek a gothic.hu-n

Nomádok - Bevezető

2010-01-15T14:25:00.003+01:00

A nomadizmus egy gazdasági és társadalmi forma. Valószínűleg a görög nomós (legelő, lakhely” szóból, valamint az ebből képzett nomás, nomádos „legelőről legelőre vándorló” szavakból ered. A nomád legelőhasználat ciklikus, a kiindulóponthoz rendszeresen visszatérő legelőváltás, amelyben a nomadizáló csoport nem változtatja, vagy csak jelentéktelen mértékben változtatja a teljes ciklust kiszolgáló földrajzi terét. A népvándorlás a lakosság életfeltételeit biztosító teljes térség megváltoztatása.

A történelmi eurázsiai sztyeppei népek általában nagyállattartó lovasnomádok voltak.

„A szkíta nép ugyanis az emberi dolgok között a legelmésebb módon találta ki a legnagyobbat, amit csak tudunk; egyéb dolgukat nem csodálom, de a legnagyobb, amit kitaláltak, az hogy senki sem menekülhet el a ki hozzájuk jött, s hogy senki sem találhatja meg őket, ha nem akarják, hogy rájuk akadjanak. Mert olyanok, kik sem városokat, sem várakat nem alapítanak, valamennyien vándorsátrakban élnek és lovasíjászok; nem földművelésből, hanem marhatenyésztésből élnek, s nincs más lakásuk, mint a kocsijuk: hogy ne lennének azok legyőzhetetlenek és megközelíthetetlenek?” (Hérodotosz görög történetíró (i.e. 484-425.) a szkítákról)

Nomádok a gothic.hu-n
Kiállítás: febr. 12 Gyár

Botticellitől Tizianóig

2009-12-14T17:27:00.002+01:00

"A Botticellitől Tizianóig. Az itáliai festészet két évszázadának remekművei című nagyszabású tárlaton több mint ötven múzeumból, többek között a firenzei Uffizi-ből, a párizsi Louvre-ból, a londoni és a washingtoni National Gallery-ből, a New York-i Metropolitan Museum-ból, a római Galleria Borgheséből és a madridi Prado-ból kölcsönzött remekműveket állít ki az itáliai reneszánsz eddigi legátfogóbb hazai kiállításán a Szépművészeti.

A több, mint 130 festményt felvonultató tárlaton a címben kiemelt alkotók mellett több mint nyolcvan festő, köztük Leonardo, Giorgione, Raffaello, Veronese és Tintoretto alkotásaival találkozhatnak a látogatók. A 15-16. századi olasz festészetet bemutató kiállítás lehetőséget nyújt arra, hogy a közönség ne csupán a legnagyobb művészegyéniségek alkotásaival találkozzék, hanem nyomon követhesse a legjelentősebb kulturális központok szellemi, művészeti folyamatainak születését és fejlődését is. Ezzel a különleges tárlattal első ízben sikerül megteremteni Magyarországon egy tudományosan megalapozott, ugyanakkor rendkívül látványos, nagyszabású, antologikus olasz reneszánsz bemutatót. A kollekciót harmincöt festmény egészíti ki a Szépművészeti Múzeum európai rangú itáliai gyűjteményéből. A kiállításon olyan művekkel találkozhat a közönség, amelyeknek budapesti szereplése önmagában is szenzációnak számít: Tiziano Kesztyűs férfija, Bartolomeo Veneto Flórája, Botticelli Virginia története című alkotása, Cossa Férfiképmása, a Perugino által festett Francesco delle Opere képmás, Savoldo Tóbiás és az angyala vagy Palma Vecchio „La Bellá”-ja kiemelkedő jelentőségű alkotásai a korszaknak.

Emblematikus mű a világ egyik leghíresebb és legértékesebb festménye, Leonardo da Vinci Hölgy hermelinnel című alkotása, amelyet a képnek otthont adó krakkói Czartoryski Múzeum mellett Európában csupán olasz múzeumokban és Washingtonban láthatott eddig a nagyközönség."

A kiállítás megtekinthető a Szépművészeti Múzeumban.
2009. október 28 – 2010. február 14.

Öthalom: lovak kísérték az elhunytakat a túlvilágra

2009-12-12T13:32:00.002+01:00

"A Szeged-öthalmi lelőhely egy felső paleolit réteg miatt lett világhírű és országosan védett lelőhely. Most viszont kiderült, hogy érdekes honfoglalás-kori temetkezéseket is őriz. Körülbelül hatvanezer négyzetméternyi területen sikerült kutatniuk megelőző feltárás keretében a régészeknek (Paluch Tibornak, Gallina Zsoltnak és Somogyi Krisztinának) a szegedi V. homokbánya területén. A paleolit (őskőri) lelőhelyen mintegy 300 régészeti objektumot sikerült dokumentálniuk. A már ismert felső paleolit rétegen kívül előkerült egy kora vaskori, úgynevezett preszkíta (Kr. e. 9–8. század) időszakból származó, padmalyos sírban fekvő csontváz. Mellékletként három bronzgombot és a homlok közepén – talán egykori fejpánt díszeként – bronz veretet találtak. Ebből az időszakból az egykori település nyomai is előkerültek. Feltehetően a preszkíta telephez tartozik egy négyszögletes alaprajzú kút is, amelyben 3 méter mélyen egy kutya csontvázát bontották ki a talajvízben.
A legérdekesebbek azonban a honfoglalás időszakából származó sírok voltak. A nyolc sírgödörből álló temető több szempontból is egyedülálló. A sírok 1–2–3-as csoportokban, egymástól 30–150 méteres távolságra helyezkedtek el. E furcsa szokás eredeztethető abból is, hogy a temető „betelepítése” az első generáció családi kötelékben történő temetkezése után megszakadt, mert a közösség elköltözött, másrészt szándékosan is temethették így az egyes családokat. A távoli sírokban nyugvók biztosan egy közösséget alkottak, mert temetkezési szokásaik megegyeztek. Mindegyik sírban történt részleges lótemetés. Az elhunyt feltételezhető hátaslovát leölték, megnyúzták, feltorozták és tulajdonosának „túlvilági útravalóul” a ló koponyáját és csonkolt végtagjait helyezték a sírba (az elhunyt lábához). A hátaslóval sírba került a nyereg is. Az egyik férfisírban aranyból készült négyszögletes aranylemezkéket leltek, amelyeket a halott szájához helyeztek. Ebben a sírban találtak a régészek egy teljesen egyedülálló viseleti elemet is, mégpedig a halott mellkasán lévő apró, vékony aranylemezből készült, rozettaszerű pitykéket, amelyek az ingre vagy a halotti lepelre lehettek felvarrva. E sír keltezését az eltemetett ló szemében feltárt ezüstpénz segítheti." (Forrás)

Hársfa

2009-12-10T08:45:00.003+01:00

"Fája kiválóan munkálható, a román és gót faszobrok nagy részét hársfából faragták. A nagycenki hársfasor történelmi nevezetességű, mintegy 2300 méter hosszú és negyven méter széles sétány két oldalán egykor 645 kislevelű hárs állt, mára számuk 460-ra csökkent.
A ránk maradt hagyományok szerint a vágyakozás, a dal és a szerelem jelképe.
Kheirón a híres orvos és jós munkásságáért kiérdemelte a Philüra , a hársfa fia nevet. Egykor hársfadarabokból jósoltak, és hársfaháncsra rótták a pelazg írást.
A szlávok szent növénye, tisztelete megmaradt a kereszténység felvétele után is. Kraszopaninak, a szerelem istennőjének ajánlották fel a fáját. Egykor a szlávok élete a szent hársfaligetekben zajlott, itt tartották a fontos tanácskozásokat, szertartásokat.
Számos város és földrajzi elnevezés utal a hársra, például Berlin híres útja az Unter den Linden, azaz a Hársak alatt. Neve onnan származik, hogy egykor hárssort ültettek azon az úton, ami a királyi vadászerdőkbe vezetett.
László Gyula említi egyik munkájában, hogy az erdei csereiszek a halott emlékére hársfabotot vágtak le, és azzal úgy bántak, mintha élő lenne. A csuvasok a hársbábúkat fürdetik, becézgetik, használati tárgyakat készítenek azoknak. Így igyekeznek enyhíteni az elhunyt hiánya miatti fájdalmunkat.
A hárs Freya szent fája, egyben a szeretet és a dal szimbóluma. Kilombosodása a tavaszt, a természet megújulását jelzi. A germánok azért is tartották a törzsi gyűléseket a hársligetekben, mert azt hitték, nem csap bele a villám. Híres fa a német uralkodóház hársfája is, amit állítólag I. Vilmos idejében ültetett egy cigányasszony. A hárs először 1871-ben, a német császárság kikiáltásakor virágzott, évről-évre dúsabb lombot hozott, egészen 1914-ig. Ekkor betegség támadta meg, 1918-ban száradt ki a háború elvesztését és a dinasztia bukását megelőző nyáron.
A füldi szerelemnek a fű, a fa és a virág kedvelt költői szimbóluma. A német lovagi Minne-dalokban ez a hárs."

Hársfa a gothic.hu-n

Nyers Csaba és Révész László kiállítása

2009-12-04T21:20:00.002+01:00

December 5. szombat 15 órától
Magyar múltunk kincseiből
Nyers Csaba és Révész László
Kiállítás megnyitója

A megnyitó után az Őseink titkai című filmet vetítjük

Nyers Csaba:
Rézdomborító és szakács vagyok, és e kettő szakma nálam összeforr, hiszen hagyományőrzőként honfoglaló eleink főztjét főzöm és ősi magyar leletanyagok rekonstruálásával foglalkozom most már több mint harminc éve.
Fontosnak tartom, hogy tudjuk honnan jöttünk, kiktől származunk - és persze tudjuk azt is, mi a
feladatunk ebben az életben.
Az én feladatom, hogy felnyissam a szemeket mindarra a szépre és jóra, ami ránk maradt.
Ami csak ránk, magyarokra volt jellemző, de nem kell, hogy feledésbe merüljön!
Nem titok, hogy amiket én rézből megalkotok, azok nem az én fejemből pattantak ki: gyönyörű,ősi
(hun) magyar motívumok ezek amik régészeti leleteken maradtak meg az utókor számára.
Ma már nagyon sokan alkalmazzák ezeket a palmettákat és más díszítőelemeket művészetükben ,úgy a fazekasok, mint a festők, tűzzománcosok, nemezelők és fafaragók.
Révész László:
"1996-ban kezdtem el foglalkozni a
"Régi-Magyarság" hitvilágának, jelképeinek, életének kutatásával. Az ötvösséget kedves mesteremtől, Dorka József - ezüstműves ötvösmestertől kaptam. A bőrmívesség elsajátításában a Nyíregyházi Népművészeti Egyesület volt segítségemre. További nagy segítségemre voltak: drága feleségem Krisztina, kedves gyermekeim, barátaim, s az Isteni Gondviselés. Hála és Köszönet a Szeretetért és Bizalomért. I.-I. " (Forrás)

A Magyar Késmíves Céh kiállítása és vására

2009-11-26T22:23:00.001+01:00

Magyar Késmíves Céh I. Kiállítása és Vására
Helye: Mezőgazdasági Múzeum Vajdahunyad Vár
Ideje: 2009. december 12. 10h - 17h-ig.

Aquilea-i régi temető

2009-11-25T08:29:00.001+01:00

"A római törvények szerint tilos volt a városon belül elégetni vagy eltemetni a holtakat, ezért a temetkezési helyek a római városokba vezető utak mentén helyezkedtek el. A temetők privát, elkerített területek sorozatából álltak, ahová különböző síremlékekeket állítottak a holtak tiszteletére. A temetkezési hely, amelyet helytelenül Via Annia-nak hívnak, az egyetlen, amely mai napig is eredeti helyén látható. A temetkezési helyeket kőfal választja el egymástól. A területen belül oltárok voltak, amelyeket urnák vettek körül, és kisebb szobrok. A sírok alakja olyan mértékű változatosságot mutat, hogy ezeket a konstrukciókat saját építészeti értékkel bíró, egyedi temetkezési típusként is lehet értékelni, amely egészen a Kr. u 1-3 századig datálható. Néhány további temetkezési emlékművet az Aquilea-i Régészeti Múzeumban őriznek."

Aquilea-i régi temető

Kedden ismét jönnek a Leonidák

2009-11-17T14:23:00.004+01:00

"November 17-én a késő esti órákban a Leonidák meteorraj erős aktivitása várható, melyet csak a fényszennyezett városokon kívül élvezhetünk teljes pompájában. A Leonidák meteorraj az 55P/Tempel–Tuttle-üstökös [1] törmeléke, az utóbbi évek legismertebb és egyik legjobban megfigyelt raja. A tankönyvi leírás szerint általában csak néhány meteort ad óránként, ám 33 évente, a Tempel–Tuttle-üstökös visszatérései idején az aktivitás drasztikusan megemelkedik, nem ritka a meteorviharok kialakulása. Az 1998-ban esedékes üstökös-visszatérés óta már egy évtized is eltelt, ám a raj csak nem akar megnyugodni, ami teljesen átírta és elavulttá tette a fenti leírást. Nemcsak a visszatérés évében van jelentős aktivitás, hanem utána még sok éven keresztül. A korábbi felfogás talán abból a helytelen elképzelésből származik, hogy a meteorkitöréseket a napközelben lévő üstökösből éppen kiszabaduló por okozza. Ez azonban nem így van, az 1998-ban kiszabadult por, majd a XXII. század észlelőnek nyújt gyönyörű látványosságot. Az elmúlt évtizedek meteorkitöréseit, jelentős aktivitásait a korábbi évszázadok során kidobott porfelhők okozzák, melyek a Jupiter gravitációs hatása miatt távol kerültek az üstököstől. A tavalyi jelentős aktivitást például az 1466-ban kidobott porfelhő visszatérése eredményezte, idén ugyanez, illetve az 1533-as okozhat jelentős meteortevékenységet november 17-18. éjszakáján – írta meg [2] a Hírek.csillagászat.hu." (Forrás, folytatás)

Mari Boine

2009-11-09T18:13:00.002+01:00

"BOINE was born in Karasjohka, a small town in the Arctic regions of Norway that are also part of what is known as Samiland, named after the indigenous people whose blood she shares. The Samis were colonised by Christians, and their culture slowly eroded until it was dismissed as worthless, so BOINE became acutely aware of notions of conformity early on. Her music has always been fiercely proud of her heritage, seeking to celebrate Sami culture while bringing it to a wider audience, fired initially by her anger at the contemporary treatment of their traditions. But though she has not mellowed in her beliefs, convictions so strong that she refused to perform at the Lillehammer Winter Olympics in 1994 on the grounds that she did not want to be used as “an exotic decoration”, she has always sought new ways to integrate her ideology into her work. Her blend of Sami folk traditions – in particular the yoik – with contemporary rock, jazz, electronica and other musical forms sourced from around the planet has made her a revered figure at home and abroad. From the release of her second album, Gula Gula (from 1989), on Peter Gabriel’s Real World label, to 2007’s collection of remixes by such acclaimed artists as Mental Overdrive and The Knife, her international status has been unquestionable."
Mari Boine

Lost Worlds: The Vikings

2009-11-07T20:10:00.002+01:00

Lost Worlds: The Vikings 2
Lost Worlds: The Vikings 3
Lost Worlds: The Vikings 4
Lost Worlds: The Vikings 5

Pannonhalmi Bencés Főapátság

2009-11-06T08:19:00.004+01:00

"996-ban Géza fejedelem Csehországból érkező szerzeteseket telepített le Pannónia Szent Hegyén. A Tours-i Szent Márton tiszteletére emelt monostor a fejedelmi alapítás szándéka szerint a középkori Európa kultúrájának keleti hídfőállása lett. Falai között rendszeresen megfordult Szent István (1000-1038), az első magyar király is.
Uros apát (1207-1243), a ma is meglévő templom építtetője visszaverte a mongolokat a monostor-erőd falai alól. Tolnai Máté apátsága idején Pannonhalma kiemelt helyet kapott a magyarországi bencés monostorok között, és 1541-től főapátsággá vált. A török hódoltság másfél évszázada alatt azonban hosszabb-rövidebb időszakokra a szerzeteseknek menekülniük kellett. Csak ezt követően indulhatott el a megrongált épületek helyreállítása. Sajghó Benedek főapátsága alatt jelentős barokk építkezés folyt a monostorban.
A XVIII. század, a felvilágosodás évszázada a szerzeteséletben is éreztette hatását. Az állam és az uralkodók a szerzetesközösségek működését a közvetlen hasznosság szerint ítélték meg, és lényegében csak azoknak a rendeknek a létjogosultságát fogadták el, amelyek betegápolással vagy tanítással foglalkoztak. Mivel az a hagyomány, amelyet Szent Benedek Regulája képviselt, nem a közösség munkájára, hanem magára a közösségi életre helyezi a hangsúlyt, II. József 1786-ban beszüntette a magyar bencés kongregáció összes házának működését.
Az 1802-ben visszaállított rend elsődleges munkaterületül a középiskolai oktatást kapta.
1945 után a rend birtokait és a bencés iskolákat is államosították. 1950-től azonban újra engedélyezték a győri és a pannonhalmi gimnázium működését. A szerzetesközösség a nehéz években is hűségesen végezte munkáját, helytállt az istenszolgálatban, és a II. Vatikáni Zsinatot követő évektől sokat fáradozott liturgiájának megújításán és a zsolozsma magyar szövegeinek és dallamainak elkészítésén.
A rendszerváltás után a pannonhalmi bencés közösség — az iskolai munka folytatása mellett — új munkaterületeken is próbálja megteremteni azokat az anyagi lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik számára, hogy betöltse szerepét az egyházban és a világban."(Forrás)

Pannonhalmi Bencés Főapátság

A kunok gyásza - A temetkezési szokások változása a Nagykunságon

2009-10-31T22:13:00.002+01:00

"A múltat fürkésző tudomány, a régészet, a kunok temetkezési szokásai legfőbb jellemzőjének a kurgánon álló csészetartó szobrokat, a kurgánba való temetést és a lovas temetkezést tekinti. A sírszobrok a 7. századtól kezdődően, a mai Kazakisztán területén folyó Csu völgyétől indulva végig kísérik a kipcsakok vándorlásának útvonalát, mintegy kőbe vésett mementót állítva az elhunyt ősöknek.

Hazai régészeti kutatása a 20.század elején kezdődött. Az első szállástemető-részletet Móra Ferenc közölte 1906-ban. Az elméleti alapvetésnek számító munkák után az 1930-as évektől egyre több ásatási eredmény született.

A kutatás az összehasonlító vizsgálatokkal előbbre haladt. Eredményei a kunok temetkezési szokásainak jobb megismerését segítették. Az 1960-as évektől új szempontú vizsgálatokkal, topográfiai és településtörténeti, néprajzi szempontú elemzésekkel tovább finomult a kunok temetkezési szokásairól kialakult kép. A hazai leletek és a kunok előző vándorlási területeinek, a kelet-európai steppe 11-13. századi régészeti anyagának összehasonlításából született eredmények választ adtak jó néhány kérdésre. Tisztázták, pl. a halottak emlékére állított életnagyságú sírszobrok, az ún. kamennaja babák mibenlétét. A kunok vándorlási területén mindenhol előfordulnak ezek a szobrok, amelyeknek különféle típusait hozza a szakirodalom a 7-9. századtól kezdődően. A 11-13. századi sírszobrok a kőfaragó művészet remekeiként is értékelhetők. Az elhunytat a korabeli díszes viseletében ábrázolták. A Napkelet felé tekintő sírszobrok kezükben áldozati csészét tartanak, amely a közép-ázsiai hagyományokban máig élő műrokonsági formára, a testvérré fogadás rítusára utal. Nőket ábrázoló sírszobrok is szép számmal találhatók, némelyek a bejbise az úrnő kosszarv formájú fejviseletét mutatják. Áldozati csésze helyett olykor madárábrázolást látunk ami a lélek madárképében való továbbélésének képzetére utal. A szögletes szentélykerítésen belül álló szobrok rendszerint nem közvetlenül a tetem felett állnak, hanem attól kicsit távolabb ami a padmalyos (oldalkamrás) temetkezésre utal. A kazak temetkezési szokásokban ez máig gyakorlat, hogy a sírkő nem a hant fölött van, hanem attól kicsit távolabb, a tetem feje fölött. Az, hogy van-e összefüggés a vezetőréteg temetkezése ill. a padmalyos temetkezés között, illetőleg csak rájuk jellemző-e ez a forma, egyelőre nyitott kérdés. A padmalyos temetkezés ma Dél- és Nyugat-Kazakisztánra jellemző, nagyjából azon a területen (Dzsambul megye, a Csu folyótól délnyugatra) ahol a 7-12. századi kamennaja babák (kőbálványok, sírszobrok) előfordulását már feltérképezték a kutatók." (Forrás, folytatás)

Ludányhalászi temető

2009-10-25T10:20:00.002+01:00

"Ludányhalászi Budapesttől 90 km-re, Nógrád megye északi részén, a Szlovák határnál, az Ipoly völgyében található. Több kis település (Halászi, Nógrád-Ludány, Horka) egyesítésével jött létre 1948-ban. Halászi: A Balassák őseinek birtoka volt 1250 körül, 1800-ban Gyürky és Pejacsovich grófok az urai. Nógrád-Ludány: Szintén a Balassa család tulajdona 1250 körül, 1301-ben már említik templomát, ami 1688-ban már romos, de 1760 körül újjáépítették, 1889-ben egy tűzvészben leégett és ezt követően teljesen átalakították. Védőszentje Szent András apostol. A Vármegyék Monográfiája így jegyzi: „Ludány 1934-ben Magyar kis község, körjegyzõi székhellyel, postája, távírója, vasút állomása, Valent Lajosnak pedig gõzmalma van.” Az 1900-as évek elején kezdett kiépülni a falu Horka elnevezésû településrésze.
A község nevezetessége még a Ráday kastély, amit Ráday Pál 1700-ban kezdett építeni. Az épület egyemeletes klasszicista lakóház. A történelem során különböző intézmények foglalták el az épületet. Volt kolostor, iskola, szeretetház, napjainkban pedig szociális otthon. 50 hektáros kertje védett terület a Bükki Nemzeti Park felügyelete alatt. Ráday középbirtokos nemes volt, a Nógrádi rendek 23 évesen választják meg jegyzőjüknek, 1703-ban Rákóczi belső titkára lesz, majd később erdélyi kancellár."

Ludányhalászi temető

Gjallarhorn

2009-10-21T18:45:00.002+02:00

"Gjallarhorn features world music that is firmly rooted in the Swedish folk music of Finland, as well as the Norwegian and the Swedish traditions. Its talented performers offer the listener a personal, punchy, and yet nuanced, sound-world which rings to the echoes of the ancient Scandinavian folk traditions. Through their intense and witty interpretations, allied to an innovative combination of instruments, the group creates a fascinating landscape around their mythical medieval ballads, hymns and whirling minuets. Gjallarhorn's dynamic and expressive arrangements of world music have brought the old Nordic tonalities to modern audiences within fields as diverse as jazz, rock and world music." (Forrás)

Gjallarhorn

A szaploncai vidám temető

2009-10-19T11:41:00.003+02:00

"A máramarosi Vidám temető színes fejfáival, naiv verseivel nem éppen szokványos módon közelít a halál kérdéshez. A fejfákat díszítő képek és rövid rigmusok az életről és az elmúlásról szólnak, olykor nem nélkülözve a humort és az iróniát sem.
Máramaros romániai része elsősorban több száz éves fatemplomairól híres, amelyek méltán kerültek fel az UNESCO Világörökség-listájára. Kevésbé régi, ám annál egyedibb látnivalója a vidéknek a Máramarossziget közelében fekvő Szaplonca (Săpînţa) Vidám temetője.
Már a kapuban állva megállapíthatjuk, hogy nem egy szokványos, melankolikus, netán búskomorságot árasztó temetőről van szó. A kis sírkert fejfáinak harsány színe messziről szembetűnő. A temető története a 20. század első felére nyúlik vissza. Egy helybéli, Stan Ioan Patras az 1930-as években kezdett el színes festményekkel és versekkel díszített fejfákat készíteni. 1977-ben bekövetkezett halála óta egyik tanítványa folytatja a hagyományt.
A fejfákon lévő képek és rövid versek az elhunytak életét, munkáját, esetleg haláluk körülményeit mutatják be. Van, akit a kedvenc lovával, traktorával vagy épp az italosüvegével örökítettek meg. A nőket leggyakrabban főzés, mosás vagy szövés közben láthatjuk.
A sírversek sem árulkodnak kalandfilmbe illő, fantasztikus fordulatokban gazdag életekről, amolyan hétköznapi emberek nyugszanak itt. Mosolyt csal az arcunkra az a fejfa, amelyen egy parasztember látható pálinkásüveggel a kezében, lábánál egy fekete macska integet vészjóslóan. A sírfelirat kertelés nélkül ecseteli az elhunyt esetét: (szabad fordításban) „A pálinka tiszta méreg, nem hoz mást csak sírást és kínt. Mint ahogy nekem is ezt hozta – a halálomat okozta. Aki szereti a pálinkát, hozzám hasonlóan járhat. Mivel én szerettem, pálinkával a kezemben haltam meg.” Mindegyik fejfa a maga nemében egyedi, hiszen nincs két egyforma rajz, és főleg nincs két egyforma élet. A sírok közt járva megerősödik bennünk a hit, hogy bizony nem csak az alkohol vagy a rosszkor érkező autó, de a kemény házimunka és a mezei munka sem épp a hosszú élet titka." (Forrás)

Stanislaw Stopkowicz szablyakészítő fegyverkovács kiállítása

2009-10-18T22:27:00.002+02:00

2008-ban a Krosno-i Elöljáró díjával tüntették ki. (Művészeti tevékenységéért, a kultúra terjesztésében és megújításában elért kimagasló eredményeiért.)

Megnyitó: 2009. október 22, csütörtök 19.30

A kiállítást megnyitja: Jan Juszczak járási előljáró (Krosno-i Járás, Lengyelország)

Köszöntőt mond: Ritz Levente polgármester
Közreműködik: Mirák József gitárművész

A tárlat november 6-ig tekinthető meg.

Stanislaw Stopkowicz

The Mongols

2009-10-18T19:56:00.001+02:00

The mongols 2/5
The mongols 3/5
The mongols 4/5
The mongols 5/5

Egy napra nyitják fel a király sírját

2009-10-14T13:17:00.002+02:00

"Október 17-én szombaton a tervek szerint leemelik a kőlapot arról a sírboltról, amelybe valószínűleg Árpád-házi Imre király testét temették az egri vár székesegyházában. Ha nem esik az eső, bárki láthatja a több mint nyolcszáz éves temetkezőhelyet.
„Most hétvégén rendezzük majd szokás szerint az Egri Vár Napját, amelynek része a királyi sírbolt megnyitása” – mondta el a Dobó István Vármúzeum igazgatója, Veres Gábor, aki hozzátette, hogy a tervek szerint szombaton délelőtt 10 órakor nyitják meg a sírt, s erre csak akkor nem kerül sor, ha szakadna az eső, hiszen a sírkamra hamar megtelne vízzel. Az Egerben eltemetett Imre király viszonylag rövid ideig, 1196-tól 1204-ig uralkodott. III. Béla és Chatilloni Anna gyermeke volt, csakúgy, mint sokkal ismertebb – és harminc évig uralkodó – öccse, II. András. Elsőszülöttként ő örökölte a trónt apja halála után, azonban nyolc évig tartó uralkodását megkeserítették öccse puccskísérletei. III. Ince pápa azt tervezte, hogy Andrással közösen szentföldi hadjáratra bírja az uralkodót, ez azonban sosem valósult meg. Imre király még megérte fia, III. László megkoronázását, azonban hamarosan, harminc éves korában meghalt. Legfeljebb ötéves fia néhány hónappal később szintén elhunyt, így András elfoglalhatta a trónt.
Imrét a Képes Krónika szerint a Szent János tiszteletére szentelt egri székesegyházban temették el (fiával kapcsolatban megoszlanak a vélemények: egyesek szerint apja mellé temették, mások úgy vélik, hogy Székesfehérváron nyert nyughelyet – ez utóbbi az elfogadott nézet). Az elkövetkező évszázadokban azonban többször átépítették a templomot.
Nem kímélték a vandál kezek sem, hiszen 1241-ben súlyosan sérült, majd 1514-ben is felgyújtották. Amikor az 1552-es ostromra sor került, már részben visszabontották. A török megszállás évtizedeiben valószínűleg nem dúlták tovább a romos épületet, amit előbb laktanyaként, majd dzsámiként használtak.
„Egyetlen ép sírt sikerült feltárni a székesegyházban, Dörögdi Miklósét, aki 1331–1362 között volt egri püspök. A személyazonosságát három mellé temetett ólombulla bizonyította, amelyek a templom 14. század közepén történt átépítéséről tanúskodtak. A többi emberi maradvány eltűnt, de a kőtárban őrzött sírkőtöredékek azt tanúsítják, hogy sok jeles személyt temettek el a székesegyházon belül” – ismertette Veres Gábor. A források szerint a 18. században még ismerték azt a helyet, ahová Imre királyt temették. A vár és a székesegyház romjai azonban folyamatosan pusztultak. A 18. század végén a katonaság eladta a püspökségnek a területet. Ekkor nagy bontásokra került sor, a várból kitermelt köveket a többi között a lyceum építésére használták fel. A 19. században Ipolyi Arnold és Henszlmann Imre kutatott a területen, s nekik köszönhető a ma látható romok megmentése. A két világháború között Pataki Viktor, majd a ’60-as–’70-es években Kozák Károly végzett feltárásokat: ekkor azonosították a téglaberakásos, üres sírboltot Imre király valószínű temetkezési helyeként." (Forrás)

A kunok Magyarországon

2009-10-11T21:57:00.002+02:00

"A kunok temetkezési szokásáról a kun temetők leletei tanúskodnak. Mint lovasnomád nép a lovas temetkezést gyakorolták, azaz a lovat egy sírba temették gazdájával. Előfordul, hogy csupán néhány lócsont, vagy szerszám (kengyel, zabla) jelzi a lovas temetkezés kultuszát; esetleg a lovat kitömött lóbőr helyettesíti. Ez a temetkezési forma a túlvilági létben való hitre utal.
A feltárt sírok többsége kun előkelőké. Szent Lajos király életrajzírója (Joinville) leírta a Dunától délre élő kunok egyik előkelő tagjának 13. sz. közepi temetési szertartását, melyben a halottal élve eltemetett szolgákról is szó esik, kiknek tarsolyába aranyat és levelet raktak a tőlük elbúcsúzók, annak reményében, hogy a túlvilágon visszakapják azokat.
A dél-oroszországi kunok temetkezésénél a halottak tiszteletére férfi és női szobrokat, ún. kamennaja babákat állítottak. A kultikus szobrokat a síroktól kicsit távolabb, egy kövekkel elkerített térség keleti oldalán, arccal kelet felé állították. Az elkerített részen gödröket, fa és csont maradványokat találtak, ezek valószínűleg áldozati helyek voltak. A halotti szobor állításának szokását a kunok hozták magukkal a Fekete-tenger vidéki sztyeppékre, s a mongol hódítás vetett véget neki. Magyarországról nem maradt ránk kamennaja baba, de fából faragott szobrot, ún. kun képet, készítettek. Ilyen a kiskunsági Izsák falu szélén lelt határjel, mely egy férfi felsőtestét ábrázolja." (Forrás, folytatás)

Hortobágyi László

2009-10-07T18:59:00.002+02:00

"Zenetudományi, indológiai és képzőművészeti tanulmányai mellett részt vesz néhány kelet-európai orgona tervezésében és felépítésében. 1967-től folyamatosan expedíciókat, gyűjtőutakat szervez, elsősorban Észak-India területére helyszíni hangfelvételek készítése, zene-filológiai források felkutatása, könyvtárak, archívumok, hangtárak tanulmányozása, illetve a helyi zenei gyakorlat elsajátítása céljából. Egyebek mellett rudna-vina, szitár, surbahár, tabla hangszeres képzésben részesül. V. N. Bhätkhände vezetése alatt, – az 1884-től 1917-ig működő hindu-mohamedán zenetársaság nyomán –, 1980-ban Magyarországon megalapítja a Gäyan Uttejak Mandalt, mely 1984-ben kibővül egy Kelet-Európában egyedülinek számító Keleti Zenei Archívummal, a Gäyan Uttejak Stúdióval és a soknemzetiségű Gäyan Uttejak Orchestrával." (Forrás, folytatás)

Kövirózsa

2009-10-05T09:30:00.002+02:00

"Tudományos Sempervivum neve ókori eredetű. Dioskurides és Plinius is ezen a néven említik, bár más latin nevét is feljegyezték (Jovis barba). Méliusz Péter 1578-as Herbáriumában a kövirózsáról azt írja, hogy a "kövér" növény házakon is terem, hatása hűsítő és szárasztó. Lippai János Posoni kert című művében (1664-1667) a vetemények ellenségeinek elűzésére és elpusztítására használt orvosságok közt említi a kövirózsát, melynek főzetét más növényekkel együtt hernyók elleni öntözésre használták. Jupiter szakállának is nevezték, mert a néphit szerint a kövirózsa Jupiter ajándéka a villámlás, mennydörgés, tűz és boszorkányság ellen. Mivel a villámlás istene Jupiter, így Jupiter növényévé lett. A germán mitológiában a mennydörgés istene Thor, így Thor szent növénye lett a germánoknál. Szutórisz szerint: „a földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó ősi nép a természet tünemnyit és tárgyait különös figyelemmel kísérve egészen önként arra a hiedelemre jutott, hogy bizonyos növények az isten kedveltjei. A zivatar, a jégeső nem verte el, tehát Thor szeretheti – tartották a germánok.” Háztetőkre, kerítésekre, a kapu elé ültették a kövirózsát, nehogy magukra vonják Thor haragját. Ez a bajelhárító hiedelem átment a köztudatba, olyannyira, hogy Nagy Károly rendeletileg írta elő a kövirózsa ültetését.
A növényszimbolikában a kövirózsa az életerőt és a szorgalmat jelképezi."

Kövirózsa

Teve-szikla, "Egri" vár

2009-09-28T18:28:00.003+02:00

A Teve-szikla illetve az Egri csillagok című film forgatásához felépített
"Egri" vár" Pilisborosjenő északnyugati határában, a Nagy- Kevély lábánál
helyezkedik el.

"A Teve sziklát dolomit alkotja. Erről a kőzetről tudni kell, hogy kémiailag nagyon lassan, fizikailag elég jól aprózódik. A sziklát alkotó dolomitot a földtörténeti múltban különböző vegyi összetételű forró vizes oldatok járták át, amitől annak keménysége és ellenálló képessége kis távolságokon belül is változik, és ezért különböző mértékben pusztul. A keményebb kőzettömegek sziklatoronyként alakultak ki, míg a könnyebben pusztuló részekből, mesevilágra emlékeztető kőcsipkék lettek, s várromszerű sziklák látványában gyönyörködhetünk. A Teve-sziklák melletti egykori bányafalon jól tanulmányozhatjuk a különböző földtani korok egymástól élesen elütő képződményeit. Alul nagy vastagságban fehéres dolomit helyezkedik el, amelyet a különböző oldatokból kiváló fémvegyületek sárgásra, vörösesbarnára vagy egészen lilás árnyalatúra színeztek. A dolomit felett egy vékony sötét-vörösesbarna-lilás réteget figyelhetünk meg. Ezt a réteget zömmel homokkő alkotja."(Forrás)

Teve szikla

Héttorony Hangászok

2009-09-25T14:52:00.002+02:00

"Zenekar 2005-ben alakul azzal a céllal, hogy a XVI-XVII. századi magyar, török és kuruc kori muzsikát bemutassuk. Hadizenével, énekelt költészettel és népzenével foglalkozunk. Hangásznak nevezték a gyalogcsapatokhoz beosztott kürtösöket, síposokat és dobosokat.
A különböző hangszerfajták változatos előadásmódot tesznek lehetővé. Pengetősök a magyar koboz, az arab ud, és a török saz. Fúvósok a népi furulyák, a török síp és a duda.
Megszólalnak ezen kívül különböző ütős hangszerek, főként dobok és a tekerőlant. Ez a hangszer összeállítás teszi lehetővé a hadizene megszólaltatását, megidézve a kor muzsikájának vélhető hangzását.
Az eredeti dallamokat korabeli hangszereken és korhű viseletben mutatjuk be.
A megszólaltatott énekeket, táncokat rendszerint magyar és balkáni népzenei elemekkel ötvözzük." (Forrás)

Héttorony Hangászok zenekar honlapja

Felfedezték a legősibb állatkertet?

2009-09-25T09:47:00.003+02:00

"Amerikai régészek szerint az ókori Felső-egyiptomi királyság fővárosa, Hierakónpolisz területén folyó ásatások leletei alapján az uralkodók magánállatkerteket tartottak fönn. Hierakónpolisz a Nílus nyugati partján, Luxortól 85 kilométerre délre délre található. A Felső-egyiptomi királyság fővárosaként a predinasztikus korban kiemelkedő politikai szerepet játszott. A várost Kr.e. 4000 körül alapították, s Hierakónpolisz, amely nem csak politikai, de fontos kereskedelmi központ volt, s kiváló söréről is nevezetes volt, mintegy ezer éven át virágzott.
A National Geographic News beszámolója szerint a város temetőjének feltárásakor a régészek állati tetemek sokaságára bukkantak, többre, mint a Nílus-parti birodalom korai időszakának bármelyik más városában. Úgy tűnt, mintha az állatok a helyi elit örök álmát vigyázták volna a nekropoliszban.
A tudósok sokáig nem tudták mire vélni a jelenséget, ám Renée Friedman amerikai régész, aki 1996 óta irányítja Hierakónpolisz feltárásait, a legújabb leletek fényében úgy véli, hogy az állatok a helyi uralkodók magánállatkertjében éltek, s a királyok halálakor feláldozták őket, hogy elkísérjék gazdájukat a túlvilágra. Később ez a szokás Egyiptom szerte elterjedt. A temetőben megtaláltak egy pávián földi maradványait, kilenc kutyáét továbbá hat macskáét. Ez év tavaszán tártak fel egy 3500 éves állati temetkezést, amelyből egy tehén és borjának csontváza került elő. A jelek szerint a szarvasmarhákat az uralkodó halálakor ölték le.A közelmúltban a város egyik korai uralkodójának sírja mellett egy hímelefánt földi maradványait tárták fel, amelyet szintén 3500 évvel ezelőtt áldoztak fel. Az állatot, amely a feltételezések szerint Núbiából vagy Szudánból származott, tízéves korában ölték le, tetemét nádgyékényre fektették, majd a legfinomabb lenvászonnal takarták be. Az elefánt gyomortartalmát megvizsgálva, megállapították, hogy utoljára gabonát, akáciaágakat, valamint vízi növényeket fogyasztott. [13840,jobb,„Mivel ezek a növények különböző helyen - szántóföldön, a sivatagban és a folyó menti mocsárban teremnek, minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy fogságban tartották, és etették az állatot" – emelte ki Renée Friedman. A régészek egy vízilóborjú, valamint egy vadmacska maradványaira is rábukkantak, utóbbinak életében több csontja is eltörött, ám összeforrtak, s a jelek szerint emberi segítség nélkül.„Ezek az állatok az erő jelképei voltak. Befogva, birtokolva az állatokat a korai uralkodók e természetes erő birtokosának, a világ urainak hitték magukat " – fejtette ki Friedman. A hierakónpoliszi ábrázolások egyértelműen az állatok erejét emelték ki, ahol a különböző állatfajok együtt, de emberek nélkül szerepelnek, ellentétben a későbbi korokkal, ahol az állatokat házikedvencként, áldozatként vagy ételként ábrázolták." (Forrás)

Trefor Goronwy

2009-09-23T08:51:00.004+02:00

"Trefor Goronwy is a vocalist, bass guitarist, guitarist and percussionist. He joined This Heat, for their final European tour in 1982, and continued to work with drummer Charles Hayward and soundman Stephen Rickard in the group Camberwell Now. He has also worked as a sound technician with groups such as Pere Ubu, Towering Inferno, David Thomas and Two Pale Boys, Spearmint, Momus and the Tuvan throat-singing ensemble Huun-Huur-Tu, whose first album he recorded in London. After several years spent in Russia, he has recently been working on recordings featuring Tuvan and Kazakh traditional instruments, particularly the igil and kobyz."

Myspace

Kulturális Örökség Napjai - Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum

2009-09-17T09:42:00.002+02:00

"A Kulturális Örökség Napjai keretében színes programmal várjuk az érdeklődőket.

Tárlatvezetés a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumban:

2009. szeptember 19-én, szombaton : 10h00; 16h00; 18h00; 20h00

2009. szeptember 20-án, vasárnap: 14h30; 17h00

Tárlatvezetés a Ráth György Múzeumban:

2009. szeptember 19-én, szombaton : 15h00; 17h00

2009. szeptember 20-án, vasárnap: 15h00; 17h00

Szeptember 19., szombat

10h00-tól keleti teaház (www.teaterasz.hu) nyitja meg kapuit a kertben

16h00-tól Yu Zemin kínai kalligráfus kalauzolja az érdeklődőket a kínai írásjegyek és írásművészet világában az ELTE Konfuciusz Intézet közreműködésével. A látogatók kívánságai szerint a kalligráfus papírra veti a kívánt kínai írásjegyeket, versidézeteket." (Forrás)

Festett koponyák a kápolnában

2009-09-16T11:39:00.002+02:00

"Mivel az ausztriai Hallstattban helyszűke miatt az elhunytak tetemét tízévenként kihantolták a temetőből, a helybéliek egy csontházban helyezték el a halottak földi maradványait.

A romantikus utcaképen túlmenően igazi hallstatti unikum a Csontház (Beinhaus), amely a katolikus plébániatemplomhoz tartozik. A sziklafal tövében magasodó későgótikus templom körül létesült csodaszép temetőnek oly kicsiny terület jutott, hogy az elhunytak sírjaikban nem lelhették meg végső nyughelyüket. A helyhiány miatt ugyanis a sírokat nagyjából tízévente kihantolták. A koponyát és néha egyéb csontokat ekkor megtisztították, és a napfényen fehérre szárították. Ezt követően a koponyafestő mesterek színes motívumokkal (koszorúkkal, falevelekkel, virágokkal, kereszttel) díszítették a maradványokat, valamint kalligrafikus betűkkel feltüntették az egykori „tulajdonos” nevét vagy monogramját. A koponyafestészet tradíciója a 18. században kezdődött, és a 19. században élte virágkorát, de még a 20. századból is található itt néhány festett koponya. Több mint 1200 – ebből mintegy 600 festett – koponyát halmoztak fel a morbid hangulatú – a csehországi Kutná Hora vagy a portugáliai Évora csontkápolnájának hátborzongató szellemét idéző – Csontházban, amelyet egy kétszintes kápolna földszintjén rendeztek be nagy gonddal. A magyar nyelven is rendelkezésre álló ismertető szerint az utolsó koponyát 1995-ben helyezték el itt: egy 1983-ban elhunyt asszony utolsó kívánsága volt, hogy földi maradványai a Csontházban leljenek örök nyugalomra." (Forrás)

Ágost Zoltán - Egyiptomi elemek a kereszténységben

2009-09-14T12:57:00.003+02:00

"Az egyiptomiak kezdetben a természeti erőket és jelenségeket tisztelték istenként. Ezeket az isteneket gyakran állatokként vagy állatfejű emberként képzelték el. Jellemző erre a kezdeti időszakra a totemizmus, az állatkultusz és a halottkultusz (fetisizmus). A halottkultusz lényege az volt, hogy nyugaton (ahol a nap nyugszik) tovább él a halott. Az dönti el, hogy hogyan él tovább, hogy a testét milyen állapotban tartják halála után. Ezért alakult ki náluk a balzsamozás, és ezért emeltek díszes sírboltokat. (A fáraók idején - az Óbirodalomban - piramisba temették az uralkodót, a Középbirodalom óta pedig a Halottak Völgyének sziklasírjaiba temetkeztek.) Elképzelésük alapján a fáraók a korábbi istenek testet öltött alakjai voltak. Későbbi vallásuk szerint Ré volt a Napisten, gyermekei a Földisten (Keb) és az Égistennő (Nut). További istenek: az Ízisz - Ozirisz és a Szeth - Neftisz páros, akik testvérházasságban éltek. Az egyiptomi hiedelem szerint tehát Ámon-Ré teremtette a többi istent, az embereket és a világot, mégpedig egy szavával. (Itt már rögtön párhuzamot vonhatunk az Ószövetséggel, bár itt az Isten csak akarta, és úgy lett minden.) Ámon-Ré jelképe egyébként Ápisz, a bika. A fáraókat ekkoriban istenfiaknak képzelték, ezért a fáraók nevében az akkori aktuális isten neve is szerepelt. Az ókori egyiptomiak az isteneknek hatalmas templomokat építettek, zajos ünnepségeik voltak, nagy körmeneteket tartottak, és áldozatokat mutattak be. Ezek voltak nagyjából a papok feladatai, akik egyébként nagy befolyással bírtak. Az egyiptomiak vallásában és erkölcsi felfogásában súlyos bűnnek számított a hazugság, a csalás és a szegények elnyomása. Ugyanakkor a megbocsátás, a rászorulók segítése, támogatása és a békére való törekvés erényes cselekedet volt. Ez hasonlóan a mi vallásunkban is így van. (Ami nem jelenti, hogy tőlük vettük át, csak összevetve a két vallást, erkölcsileg hasonló alapokra épül mind a kettő.) Amenhotep fáraó az újbirodalom idejében uralkodott. Ámon-Ré hatalmát meg akarta dönteni, és az Aton tiszteletet vezette be helyette. Megkísérelte államvallássá tenni, templomokat épített Aton tiszteletére - főleg az új fővárosban Tel-el-Amarnában -, de ennek ellenére halála után visszaáll az Ámon-Ré tisztelet. A fáraó magát egyébként Ehnatonnak nevezte, ami annyit jelent: Aton kedveltje. Naphimnusza maradt ránk. A kései, hanyatló birodalomban ismét visszatérnek az állatimádáshoz. Ilyen tisztelt állat volt például a szent szkarabeusz bogár, ami a halálból keletkező élet jelképe volt. A római kor előtt Ozirisz lett a főisten, aki később az alvilág, a halottak királya lesz. (A királyság a fiáé: Hóruszé lesz.) Ozirisz tette a megholtak lelkeit mérlegre, és ő dönti el, hogy a boldogságra vagy a szenvedésre jutnak. (Ozirisz a boldogság helyén uralkodik.) A kései egyiptomi vallásban ismét egy új istent tiszteltek. Ozirisz és Ápisz nevéből jön a Szerapisz név. A hagyomány szerint Szerapisz és Ízisz hozta létre a ,,Titkos Tanítások'' című művet, amely a hellenizmusra is hatással van. Később ez a hellenizmus közvetítésével a kereszténységbe is eljut." (Folytatás, forrás)

Cey-Bert Róbert Gyula - A honfoglaláskori magyar fejedelmi konyha

2009-09-13T13:32:00.002+02:00

"A szerző az ősi magyar vallási és kulturális értékekből kiindulva következtetett a honfoglaláskori magyar konyha szimbolikai nyelvezetének legfontosabb értékeire és gasztronómiai filozófiájára. Hosszú kutatások alapján kidolgozott receptjei elsősorban az áldozati ételeket, az ünnepek és a fejedelmi háztartások konyháját mutatják be. A színes, ízekben gazdag ételekben sikerült összhangot teremteni az ősi magyar fejedelmi konyha szimbolikai értékei, a XX. század étkezési szokásai és az egészséges étkezés követelményei között."

Akrabu

2009-09-12T22:49:00.002+02:00

"AKRABU began in 1995 and consists entirely of Acoutsic Instruments and Percussion as homage to Ancient Sumeria in soundscapes to evolve the Dreamer's State. After being in a suspended state of activity since 2004, 2 full length releases remain unheard. A track from each of these releases are now available here on this page. The future of AKRABU remains unknown as it always has, and will continue to work on a basis that is of spontaneous and at times, chaotic in nature."

Myspace

Negyedik Magyar Dorombfesztivál és Találkozó

2009-09-12T14:11:00.003+02:00

"Immár negyedik alkalommal kerül megrendezésre az elmúlt években nagy hazai és nemzetközi sikert aratott Magyar Dorombfesztivál. A rendezvényt az idén 30 éves Leskowsky Hangszergyűjtemény szervezi. A cél továbbra is, felkelteni, erősíteni az érdeklődést az egyik legősibb és legsokoldalúbb hangszer iránt, lehetőséget nyújtani a doromb és a hozzá kapcsolódó kultúrák iránt érdeklődöknek a találkozásra, valamint felkutatni a Magyarországon élő tehetséges doromb-játékosokat. A fesztivál idén is lehetőséget kíván biztosítani látogatóinak, hogy a dorombjátékot a legtekintélyesebb hazai és külföldi szakértőktől láthassák, hallhassák. A szakmai előadásokon résztvevők elméleti ismereteiket is bővíthetik." (Forrás, program)

Kecskeméti Ifjúsági Otthon

2009. szeptember 18-20.

Földi Telepítésű Magyar Légvédelem Fegyvernemi Múzeuma

2009-09-07T13:00:00.003+02:00

"A múzeum a Zsámbéki-medence Idegenforgalmi Egyesület szervezésében a Honvédelmi Minisztérium, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum segítségével 2006. szeptember 22-én nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A Magyarországon elsőként megvalósuló speciális fegyvernemi múzeum a magyar légvédelem történetét mutatja be. A hajdani Zsámbéki Légvédelmi Rakétaosztály harcálláspontjának területe teszi lehetővé a cseppet sem kisméretű légvédelmi berendezések bemutatását. A korábban szigorúan titkos katonai objektum a Budapest körüli légvédelmi rendszer részét képezte. A 60-as évektől a 90-es évek végéig működő rendszer vegyes típusú légvédelmi rakétaosztályokból állt, melyek eszközei 500 m-től egészen 257 km hatótávolságig képesek lehettek volna ellenséges légi célok megsemmisítésére, magassági tartományuk pedig 20 m-től 40 km-ig terjed. A rendszerváltás, a Varsói-szerződés megszünése és a NATO-hoz való csatlakozás szükségessé tette a magyar haderő átalakítását is. Az átszervezés 1990-2001-ig tartott. Ebben az időszakban osztályok szüntek meg, és sok eszközt vontak ki a hadrendből, melyeket a Múzeum létrehozása mentett meg az enyészettől.
A NATURA 200 természeti védettségű terület fekvése, flórája és faunája is sok értéket rejt. A műemlék-együttes 24 épülete és építménye pedig teret nyújt arra, hogy az egykori katonai létesítmény a "hadi bázisból kultúrális bázist" című fejlesztési terv alapján színházi, művészeti, hadtörténeti, turisztikai és természetvédelmi bázisként szolgáljon. Otthont ad az egyik legnevesebb magyar szabadtéri színháznak és fesztiválnak, turisztikai információs pont."

Képek

Földi Telepítésű Magyar Légvédelem Fegyvernemi Múzeuma

Zsámbéki-medence Idegenforgalmi Egyesület

Árstíðir

2009-09-07T11:50:00.001+02:00

"Árstíðir is a vocal based acoustic band from Reykjavík with a sound that is unique to the Icelandic music scene. Part from their trademark vocal harmonies, it’s their instrumentation that really sets them apart, with two acoustic guitars and one baritone guitar backed up by a virtuoso pianist, and a genre breaking string duo. With all the instruments operating on different frequencies the six members manage to produce a wide sound spectra, further emphasized by their impressive vocal range. Árstíðir has only been around for a year, but has already had two number one hits on Icelandic national radio, and released one full-length album and one live Ep on their own label Nivalis."

Árstíðir - Myspace

"Királylányok messzi földről" - Katalónia és Magyarország a középkorban

2009-09-06T15:01:00.002+02:00

"Gondolta volna, hogy az első magyar látogatás a mai Katalónia területén honfoglaló őseink nevéhez köthető, s híján volt a napjainkat jellemző turisztikai érdeklődésnek? Évszázadok elmúltával, 2009-ben a katalán és a magyar nép közös múltjára derül fény a Magyar Nemzeti Múzeum új időszaki tárlatán, mely 2009. szeptember 5-én nyitja meg kapuit, és 2009. november 29-ig látogatható.
I. Imre magyar király és Aragóniai Konstancia 1198-ban köttetett házasságának története mellett megismerhetjük Árpád-házi Jolánta sorsát is, aki 1235-ben költözött Barcelonába, hogy I. Jakab király felesége legyen. Az Aranybullát kiadó II. András lánya annyira tiszteletreméltó személyiséggé vált új hazájában, hogy emléke, Magyarországi Jolánta néven napjainkig fennmaradt. A politikai érdekek mentén szerveződő frigyek olyan különleges emlékei kerülnek bemutatásra, mint Beatrix és Mátyás házassági szerződése, vagy Árpád-házi Szent Erzsébet zarándokbotja." (Forrás)

Nagy Kálmán - A honfoglalás korának hadtörténete

2009-09-04T13:56:00.002+02:00

"Isten kegyelméből a teljes szellemi és fizikai erőben életének 98. esztendeje derekán járó Nagy Kálmán ny. huszárezredes, a Zrínyi Miklós Akadémia egykori professzora, a második világháborúban kötelességét teljesítő és az ötvenhatos szabadságharcban helyzetfelismerően önként cselekvő hős osztja meg legújabb könyvében mindazt a tudást, amit múltunk egy meg-határozó korszakával kapcsolatosan sok évtized alatt felhalmozott. Ezúttal kutatási területei közül a Kárpát-medencei végleges magyar honfoglalás, valamint az ennek keretet adó megelőző és követő évtizedek hadtörténelméről írta meg mindazt, amit a késői utódoknak is tudniuk kell.
Elméleti tudása és gyakorlati tapasztalata alapján eleven életközelbe hozza olvasóinak - visszatérően elvi, egyetemes történeti, magyar fejlődéstörténeti, katonapolitikai, hadvezéri, hadmuvészeti megközelítéssel - a 862-894 között a Keletről a Kárpát-medencébe és azon túl Nyugat felé irányulóan segítséget nyújtó, az Árpád fejedelem vezérletével 895-900 között e térségben a végleges honfoglalást megvalósító, az ugyancsak Árpád irányítása alatti 898-907 között vívott honvédő és a 900-970 közti, távoli déli, nyugati és keleti területekre is elvezető honbiztosító hadjáratok eseménytörténetét."

Juhani Nagy János - Honfoglalás előtt és után

2009-09-02T09:00:00.002+02:00

"A nyári napfordulót valamilyen formában a legtöbb népnél megünnepelték, így talán már a honfoglalás előtt ismerhette a magyarság. Ibn Ruszta arab történetíró szól ugyan a magyarok tűzimádatáról, de egyelőre nincs adatunk arra, hogy ez ehhez a naphoz lenne kapcsolható.Számos népszokásunkban honfoglalás előtti samanisztikus eljárás elemeit sejthetjük (például abban, hogy a feláldozott lovak bőrét szalmával tömték ki, azt gondolván, hogy ez majd újjáéledve a halott rendelkezésére állhat a túlvilágon). Az egyik legnagyobb múltú magyar szokás, a regölés − a szó maga összefügg a sámán révülését jelentő szóval − feltehetően, legalábbis részben, szintén a honfoglalás előtti időkig követhető. (Ezt a szokást a Dunántúlon, főleg annak nyugati felében, továbbá Székelyföld egyes részein a XIX. században még csaknem kétszáz községben ismerték.) Temetkezési helyeiket a honfoglaló magyarok lakóhelyüktől feltehetően távolabb választották ki. Árpád magyarjai általában nyugat-keleti irányban temetkeztek, az onogurok pedig északkelet-délnyugat irányban ásták a sírt. Honfoglaló őseink halottaikat észak-déli tengely mentén, ívesen temették egymás mellé, úgy, hogy fejük nyugaton volt, lábuk keletre nézett. (Az elhunytat arccal a felkelő nap irányába tájoló temetkezési szokások sok rokonságot, egyezést mutattak a közép-ázsiai és délkelet-európai sztyeppei nomádokéval, e szokások közül némelyike szinte napjainkig megőrződött.) Árpád népe a sírnál feláldozta a lovat és megnyúzta, csak koponyáját és lábcsontjait hagyta meg a bőrben, az onogurok a halott lovát megölték, és vele temették. A férfi fejét lova nyergére fektették. Temetéskor az asszonyok mellé csak nagyon ritkán és feltehetőleg csak akkor került lókoponya és lóláb, ha a férfiak elhaláloztával a család vezetése rájuk szállott. Nem egy sírban nyúzott ló bőre is volt, benne koponya- és lábcsontokkal. Ha a férfit felövezve temették el, az övre kapcsolták a szablyát, a tegezt és az íjat (egy tömött tegezbe legalább 25 nyíl fért bele). A nyilak száma a rangot, méltóságot jelentette. Az egyre nagyobb számmal feltárt temetők sok mindent elárulnak a honfoglalók családszervezetéről is. (A honfoglalás kori családok száma körülbelül százezerre tehető.) Nagycsaládokban éltek, ez a vérségi, vagyon- és munkaközösség a vérségi kapocs szerint együvé tartozó szülőket, gyermekeket és unokákat foglalta magába. A nagycsaládi temetkezés a gazdagok egy részénél észlelhető, a rendszerint egy sorban elhelyezett 15-20 sírból álló temetőkben. A nagycsaládot, ezt az egykori vagyonközösséget a legidősebb férfi vezette, akit éppen ezért középre temettek, és körülötte helyezkedtek el − rangjuknak, koruknak, nemüknek megfelelően − az apajogú család tagjai." (Forrás, folytatás)

Reginherjar

2009-08-31T21:46:00.003+02:00

"Reginherjar (Council of Warriors) came into being after an impromptu runic chant drum circle deep within the pitch black of the pre WWI bunkers of Ft. Flagler Washington State, U.S.A. While attending the Irminsul Aettir's annual Althing a dozen or so heathens ventured into the abyss with various percussion instruments and several large drinking horns of powerful home brewed mead. That experience was nothing short of Odinic. We have yet to replicate the sound we achieved that night but have plans to record in a location known for it's 45 second natural echo. Reginherjar is a musical out reach ministry of Falcon Kindred. Our plans include narration from the Eddas and Sagas accompanied by ambient back ground music as well as recordings of actual rituals conducted by Falcon Kindred. Our goal is to promote Teutonic Heathenry and to preserve the heritage of the peoples of Northern European descent. CD's are available upon request and all tracks on this page can be down loaded free of charge."

Reginherjar a Myspace-en

A Solymászat Magyarországon

2009-08-31T15:54:00.003+02:00

"A legrégibb időkből csak egy nyom van, amely azt mutatja, hogy a magyarok már a honfoglalás előtt is solymásztak s ez a „turul” név. Ez a legendás madár volt a krónikások szerint Etele hún király hadijelvénye. Jelentősége az, hogy a keleten a vadászatra betanított solymok oly becsben állottak, hogy a fejedelmek és vezérek a kedvenc solymaikról nevezték el magukat. Árpádházi királyi családunk is a Turul nemzetség nevet viselte a krónikások szerint, akik Géza fejedelmet „de genere Turul” néven említik. A turul szó török eredetű s Gombócz Zoltán szerint kétségtelenül a „toghrul” szóval azonos, amely a legkiválóbb vadászsólyomnak a neve. Hogy melyik sólyomfaj volt ez a turul, azt egész biztosan már nem lehet megállapítani, de csak kettő között lehet választani, vagy a vándorsólyom lehetett, vagy pedig a vadászsólyom; tán inkább az utóbbi, mert mindig ezt tartották a legbecsesebb idomított sólyomnak.

Az árpádházi királyok alatt űzött solymászatról csak keveset tudunk. Az első nyom itt is csak egy madárnév s ez a „kerecsen”. Ez a szó Gombócz Zoltán szerint az orosz „krecset” szó megmagyarosítása és nézete szerint árpádházi királyaink uralkodása alatt vehette át a magyarság. Árpádházi királyaink közül ugyanis többen orosz hercegnőket vettek feleségül, akik magukkal hozták ide kedvenc sólymaikat, – az északi fehér vadászsólymaikat, oroszul „krecset”-jeiket s aztán újra meghonosították nálunk a solymászatot.

A magyar sólymászat történetére vonatkozó alábbi rövid áttekintést Ballagi Aladár cikke alapján adom. A solymászok (sólymos, vagy madarász) éppen olyan királyi udvarnokok voltak, mint a szakácsok, lovászok stb. Külön ispánjaik is voltak és részben külön telepeket alkottak. Ilyen telepeik gyanánt szerepelnek 1235-ben Nyárád Baranya megyében, 1247-ben Sárkányföldön, 1280-ban Tordán stb. A madarászok kötelessége volt a sólymok befogása, a fészkek nyilvántartása és a fiókák kiszedése, majd betanítása és állandó gondozása. Hogy milyen nagy értéket jelentettek a sólymok, azt régi pörökből is láthatjuk, amikor külön megjelölik, hogy az átengedett területek sólyomfészkeikkel együtt jutnak az új birtokos tulajdonába.

Ballagi szerint nagy lendületet vett a solymászat az Anjouk korában. Ők a nyugati lovagszokásokat lehetőleg azon mód ültették át hozzánk. Nagy Lajos király nagyrabecsülte és maga is gyakorolta a solymászatot, amint ez kitűnik a Madár Péter várjobbágy fia, Marcel számára 1360-ban kiadott szabadalomlevélből, hol többek között királyi kegyelmét e szavakkal indokolja: „Mivelhogy gyakran szerzett nekünk különböző élvezetes szórakozást solymászmesterségével, melyben királyi felségünk méltán lelte és lelheti gyönyörűségét.” Nagy Lajos királyunknak egyik solymásza, „Ladislaus Ungaricus” könyvet is írt a solymászatról, amely azonban, sajnos, elkallódott s csak egyes töredékek maradtak fönn belőle. Szenvedélyes solymász volt II. Lajos király is, akiről följegyezték, hogy egyetlen sólyomért 40.000 aranyat fizetett!

Az erdélyi fejedelmi udvarokban is nagyban dívott a solymászat. Minden alkalmas helyen szedték a sólyomfiókákat, amelyeket azonban jórészben Konstantinápolyba kellett szállítani a szultánnak ajándékba vagy adóba. Aki a török udvarban valamelyes ügyes-bajos dolgát kedvezően akarta elintézni, az, hacsak lehetett, idomított sólymokkal vagy héjákkal jelentkezett a különböző hatóságoknál. A fejedelmek kedvenc solymászaikat nemesi sorba emelték s címerei őrizték meg az egyetlen képes solymászati emlékeket Magyarországból. Így Báthory Gábor 1610-ben címert adományoz Madarász Péternek, aki a címerben teljes alakban van lefestve a solymászok szokásos ruhájában, öklén a sólyommal.

A XVII. században még javában solymásztak a nemesi kúriákon és főnemesi uradalmakban; akkoriban ez igen divatos és kedvenc sport volt, amelynek a hölgyek is hódoltak. A királyok közül még IV. Károly solymászott 1723-ban, de ettől kezdve lassanként kiment a divatból, valószínűleg a sokkal eredményesebb és könnyebb vadászatot biztosító messzehordó lőfegyverek tökéletesedése következtében. A legújabb időben, 1901-ben Odescalchi Zoárd herceg szabolcsi birtokán kezdett megint sólymászni, azonban tudtommal ez a kezdeményezés nem talált követőkre." (Forrás)

Lelovich György - A solymászat kézikönyve I. kötet

Fejfák a Duna-Tisza közén

2009-08-30T11:24:00.002+02:00

"A reformáció a XVI. század első felében hódított teret Magyarországon. Számos teológiai vita tisztázása után a protestánsok, főleg a magyar protestánsok elfogadták Kálvin eszméit, a kálvinizmust. Mindez Erdély középső területein történt, de a török hódoltsági területeken élő magyarok is átvették. Ez az esemény nagyon fontos eleme volt a mezővárosok fejlődésének és önkormányzatuk megszervezésének. A vallási, társadalmi, gazdasági, politikai és közösségi élet szoros kapcsolatban állt egymással: a kálvinizmus a török uralom alatt élő azon magyarok elfogadott eszméje lett, akik nemzeti létüket szerették volna megtartani.
Fejfák a protestáns temetőkben találhatók, főleg a református magyarok körében volt elterjedt ilyen síremléket állítani halottaiknak..
A fejfakészítés szokását tekintve a gyökereket a vallási szertartásokban kell keresnünk, hiszen a sírok megjelölése (azaz a fejfeállítás) e szertartások része. A fejfa nem egyedüli kultikus jel a sírhanton. Sok helyen a sír lábához is tűztek sírjeleket, ezeket nevezzük lábfáknak. A Duna-Tisza közén azonban ez nem terjedt el.
Feltételezések alapján már a honfoglaló magyarok körében elterjedt volt a lándzsa, a harci fegyver sírhantba tűzése, mint sírjelölés. Az államalapítással a pogány szokások háttérbe szorultak, később meg is szűntek. Azonban a magyar főúri réteg temetkezési szokásaiban fellelhetőek voltak az archaikus szokások részei (harci pompával, lándzsával, gyászlobogóval történt a temetés). Mindez nem ellenkezett a katolikus szertartásokkal, hanem szerves részét alkotta." (Forrás)

A kép az áporkai temetőben készült.

Petesmalomi vidrapark

2009-08-28T12:20:00.003+02:00

"Több mint százéves múltra tekint vissza a petesmalmi tórendszer, amely természetes élõhelyet biztosít a vidék jellegzetes állatvilágának. Miután itt találkozik a tavi és az erdei élettér, ennek köszönhetõen rendkívül változatos a fajtagazdagság. A tórendszer mellett kiépített madárlesek különleges élménnyel várják az ideérkezõket. A nádas területen énekes nádi madarak élnek, gyakran látható a fekete rigó, a szürke gém, de a türelmes turista a védett réti sast és a fekete gólyát is megpillanthatja.
A Somogy Természetvédelmi Szervezet és az Alapítvány a Vidrákért összefogtak és közösen lépnek fel a magyarországi vidrák védelme érdekében, ugyanis hazánkban él Európa legnagyobb vidraállománya. A Petesmalomban kialakított Vidraparkban természetes élõhelyén tanulmányozható e védett vízi ragadozó." (Forrás)

Vágtázó Életerő

2009-08-27T09:03:00.001+02:00

"Az a Vágtázó Életerő zenekar lényege, hogy mi társak vagyunk abban, hogy mi kutatjuk az életben rejlő sorsszerűséget. Valami világrengető, egetverő, felfedezetlen titok lappang az élet sorsszerűségében, és mi a társainkkal ebben a világrengetésben vagyunk társak. Kutatjuk a Világegyetemben rejlő olyan varázserőt, amiről egyszerűen az embernek az a benyomása, hogy ez maga a végső bizonyosság, és valami olyan törvényszerűség tud a varázserőben megjelenni, ami a mai világban teljesen szokatlan és váratlanul ér még olyan edzett harcosokat is, hogyha mondhatom így, mint amilyenek mi vagyunk.

Mert mi a világ végső bizonyosságainak kutatócsoportja vagyunk. Barátságunk ereje világítja meg az utat az életreszóló élmények minden valóságnál valóságosabb ereje felé. Rengetjük a világot, úgy, hogy még teljesebb csodaerővel töltődik fel. Társak vagyunk a végső világvarázslat, élet és a halál túlvilági egységének felkutatásában, az emberiség gyönyörű jövőjének megálmodásában. Minket is meglep és óriási érzéseket szabadít fel az, ami velünk történik, mert ami velünk történik, az sorsszerűen történik, mert ez a zenekar, a Vágtázó Életerő a sorsszerűség zenekara, ennek van értelme, nem is akármilyen." (Forrás)

A felállás:
Grandpierre Attila – ének
Németh László Fritz – szólógitár
Balatoni Boli Endre – üstdobok
Mestyán Ádám – basszusgitár
Molnár Lujó – szólógitár
Szabó Kristóf - dobok

A koncert az A38-on lesz szeptember 26-án.

Magyarok Országos Gyűlése és Vására

2009-08-19T08:54:00.003+02:00

(Fotó: Tóth Edina)

2009. augusztus 21-22-23 ?án rendezi meg a - a többek között a 2008. évi Kurultaj szervezőiből alakult - Magyarok Szövetsége a Magyarok Országos Gyűlését. A rendezvény lehetőséget ad minden magyarnak, hogy megélhesse a magyar élményt, hogy létezik egység, létezik testvériség, és egyetértés a magyar emberek között!

Programok:
1000 őstermelő és kézműves országos vására
Hagyományőrző bemutatók
Természetgyógyászok, csontkovácsok
Közönségtalálkozó
Baranta és íjász bemutató
Magyar Találmányok Háza
Mesesátor
Magyarok asztala
Ismerős arcok, Szilaj Dobkör és Dobogókő koncert
Kézműves foglalkozások

Helyszín: Kunszentmiklós-Bösztörpuszta

Részletes program

Kurultaj

Árkosi temető

2009-08-16T16:09:00.004+02:00

Árkos a Baróti-hegységből eredő Árkos patak völgyében, Sepsiszentgyörgytől északra, Háromszék megye területén fekszik. A faluba vezető út mellett található a temető. Itt nyugszik néhány helyi jelesség, mint Kiss Mihály (1809-1889) helybeli unitárius lelkész, aki Kriza János püspök néprajzi gyűjtő társa volt, valamint Kiss Ernő (1887-1918) geológus.

2002-ben sikerült eljutnom Erdélybe, ahol 10 napot töltöttem. Sajnos túl sok kép nem készült, és a minőségük sem a legjobb.

Árkosi temető

Dr. Angyal Eleonóra - Az európai temetők kialakulása

2009-08-16T15:51:00.005+02:00

"Az ember mindig közel akarta tudni magához a halottait, ezért a temetés helye szorosan kapcsolódott (és kapcsolódik) a lakóhelyhez. Ezt kívánja a célszerűség is - ne kelljen messzire menni temetéskor, s majd a sír ápolásakor. Ugyanakkor mindig élesen elválasztották az élők lakhelyét a holtak birodalmától. Ennek pszichológiai okai vannak. A halottaktól való ösztönös idegenkedés óvni igyekszik a személyiséget azzal, hogy határozottan megkülönbözteti az élőt és a holtat. A két kategória nem keveredhet, ezt számos írott és íratlan törvény, szokás szabályozta így.

A temetési rítusok igen ősi, pogány elemeket tartalmaznak annak ellenére, hogy az egyház évszázadokon át szigorúan kézben tartotta a temetkezést. Az előírt cselekedetek mögött azonban (olykor máig hatóan) felütötte fejét a pogány hiedelemvilág egy-egy eleme. A fáraóval együtt temették a mindennapi élethez szükséges eszközök sokaságát, a honfoglalás kori harcossal lovát és fegyvereit. Később az egyház a lovas temetkezést szigorúan tiltotta. A sírba kerülő testnek nincs szüksége semmire, hiszen az csak porhüvely, sokkal lényegesebb a lélek felkészítése és útravalóval történő ellátása, ezért értelmetlen dolog bármit (imakönyvet kivéve) a koporsóba vagy a sírba helyezni.

Az emberek ezt a tiltást soha nem tudták elfogadni, és egyes vidékeken rendszeresen, máshol ritkábban elhelyezték a halott kedves tárgyait - gyermek esetében például a játékait - a koporsóban. Szórványosan ugyan, de még ma is előfordul (s gyökerei szintén a pogány hiedelemvilágból erednek), hogy az elhunyt sírjára pálinkát, bort locsolnak - ha nagy ivó volt a megboldogult -, vagy kedvenc ételéből visznek ki a temetőbe egy kis "kóstolót". Az pedig teljesen szokványos, hogy a sírt gyakrabban, szívesebben díszítik fel a halott legkedvesebb virágaival, vagy arról a növényről vágott ágakkal, virágokkal, amit még az elhunyt maga ültetett." (Folytatás, forrás)

(A kép a Máriabesnyői temetőben készült)

Hollóének

2009-08-14T23:27:00.002+02:00

Hollóének

Bernert Zsolt - Koponyalékelés a honfoglaláskorban

2009-08-14T00:19:00.004+02:00

A honfoglaló magyarságot változatos embertani megjelenés jellemezte a csontmaradványok tanúsága szerint. Az europidok és az europomongoloidok különböző típusai egyaránt előfordultak közöttük, ezért honfoglaló típusról nem szerencsés beszélnünk. Antropológiai szempontból legjellemzőbb sajátosságukknak a koponyalékelés (trepanáció) gyakorlatát kell megjelölnünk. Ugyanis a Kárpát-medence teljes területéről, az összes régészeti időszakból sem került elő annyi trepanált koponya, mint a magyar honfoglalók temetőiből. Az élő emberen végzett trepanációnak két típusát szokás elkülöníteni: 1. A sebészi (valódi) trepanáció, amely során eltávolítottak egy csontdarabot az agykoponyából. Ez a beavatkozás egy, vagy több koponyacsontot teljes vastagságában érintett és végsősoron a koponyaüreg megnyitását eredményezte. A beavatkozás bizonyos esetekben pl.: trauma vagy annak következtében fellépő koponyaűri nyomás fokozódásakor életmentő volt. A sebészi trepanáció végzőjének pontos anatómiai ismeretei lehettek, de a fájdalom- és vérzéscsillapítást, valamint a seb elfertőződésének megakadályozását is meg kellett oldania. A korabeli gyógyítók szakértelmét nem vitathatjuk, mert az esetek nagyobbik részében a gyógyulás reakciómentes volt. A megfigyelhető remek gyógyulási arányt a “nyugati” orvostudomány a XX. század közepéig nem tudta megközelíteni sem. Egyes problémás esetekben, mint pl.: a Vörs, Majori-dűlő 102. sírnál, ahol a sérülés a homloküregeket is érintette, ezáltal utat nyitott az orrüreg felöli fertőződésnek, a halál persze elkerülhetetlen volt. A trepanációt hamarosan követő halál némelykor a trepanáció extrém nagy méretével függhetett össze. A koponyahiányos területet gyakran a fejfedőbe varrt fémlemezzel fedték, amiről leggyakrabban a koponya elszíneződése árulkodik. Kis számban a fémlap is előkerült. Ennek kapcsán megemlítem, hogy a fejfedő megemelésével együttjáró fejbiccentéses üdvözlés abban az időszakban a másik iránti bizalom egyértelmű kifejezése volt (ha egyáltalán így köszöntötték egymást akkoriban).

2. A jelképes (szimbolikus) trepanáció nem hatol át az agykoponyát alkotó csont belső rétegén, így nem nyitja meg a koponyaüreget, csak a csont külső rétegeire terjed ki. A szakirodalomból több mint 200 jelképes trepanációs koponya ismert. A trepanációs esetek több mint ¾ részét a Kárpát-medence területéről írták le. A többi esetet pedig a Volga folyó környékéről, a Kaukázusból, az Észak–Pontusi régióból és Bulgária területéről ismerjük.
A jelképes (szimbolikus) trepanációnál leggyakrabban kör vagy elliptikus formákat vésnek, kaparnak valamely koponyacsont felületébe. Az esetek kis százalékában a jelképes trepanáció ún. szilvamag alakú. (Folytatás, forrás)

Sunn O))) koncert Budapesten

2009-08-11T11:37:00.004+02:00

"A Sunn O))) zenéjét - valójában zenekénti értelmezése, elfogadása is nehéz. Alapvetően doom metal gyökerű, de a legkifacsartabb, legtorzabb formában - ez lenne a drone doom. Ehhez adnak még hozzá dark ambient, ill. noise elemeket, zörejeket és effekteket. A végeredmény pedig rettenetesen vontatott, félelmetesen sötét hangulatú zene, mely nem ritkán fél órát is meghaladó kompozíciókban ölt testet."

A koncert október 27-én lesz az A38 hajón. (Infó)

Myspace

The Ship of Fools - Danielle de Picciotto és Alexander Hacke (Einstürzende Neubauten) zenés darabja Sebastian Brant 1458-ban írt regénye alapján

2009-08-10T12:44:00.002+02:00

"Alexander Hacke, az Einstürzende Neubauten alapítója és basszusgitárosa Danielle de Picciotto amerikai művésszel közös multi-média előadása a középkori regény történetét mondja el az eredeti szöveg felhasználásával. Az előadásban súlyos basszusvonalak, sütő metál, melankólikus hárfák, erőszakos gitár-riffek, bizarr hangfelvételek, elektromos breakbeat-ek, elfeledett tangó-dallamok símulnak össze Hacke kiváló énekével és Danielle titokzatos képeivel, filmjeivel és szövegeivel...

A középkori regény, amely a bolondok hajójának a történetét mondja el nem másról szól, mint egy rakás bolonddal megrakott úszójárgányról, amely az élet végtelen vizén hánykódik. Ez az élet-jelkép nem csak arra utal, hogy mennyire bolond is az emberiség, hanem pontos leírása azoknak a jellemeknek, akik azt a hajón belül képviselik és azzá teszik.
Éppen ezzel ragadta meg ez az időtlen történet a két művészt, akik a könyvben szereplő személyiségek bemutatása által jelenítik meg az ember esendőségét a zene és vetítés eszközeivel.
A két nem konvencionális, örökké új utakat járó művész a darabot Sebastian Brant középkori regényét avantgarde szellemiséggel dolgozta fel és kortárs szellemiségbe ültette át, megdöbbentően aktuálissá téve annak politikai, egyházi és társadalmi jelentését különböző kulturális hagyományokba ágyazva, hogy azoknak egyetemes vonatkozása minél jobban kidomborodjon. Így hallunk majd Közel-keleti ritmusképleteket, a Csendes-Óceán déli részének tiki hagyományait, vagy underground variációt Berlinből. A szöveg, a zene és a videó összjátéka a hagyományos irodalmat az elektronikus zenével, kortárs művészettel és filmmel ötvözi eggyé.
A művészek bemutatják a könyv tizenegy fejezetét Brant eredeti szövegének a felhasználásával, amely mellé súlyos basszusvonalak, sütő metál, melankolikus hárfák, erőszakos gitár-riffek, bizarr hangfelvételek, elektromos breakbeat-ek, elfeledett tangó-dallamok simulnak össze Hacke kiváló énekével és Danielle titokzatos képeivel, filmjeivel és szövegeivel." (Forrás)

2009.09.20 A38 hajó

Turner és Itália

2009-08-10T10:32:00.002+02:00

"Turner első ízben az 1802-ben, a napóleoni háborúk káoszában megkötött rövid tűzszünet idején jutott el Itáliába, egészen pontosan a határmenti Aostáig, később pedig akkor, amikor a létrejött tartós európai stabilitás biztonságossá tette az utazást. Turner kihasználta a lehetőségeit: 1819 és az 1840-es évek eleje között hat alkalommal járt a napsütötte Délen. A mediterrán táj élményének és fényviszonyainak hatására stílusa alapvetően megváltozott, palettája kivilágosodott. Turner érdeklődése kitartó volt; csillapíthatatlan kíváncsiságának köszönhetően nem csupán egy szokványos utazás festői csúcspontjait ábrázolta, hanem vizuálisan befogadta mindazt, amit látott. Részletes megfigyeléseit ceruzarajzok ezrei, élményeit akvarellek százai és olajfestmények örökítik meg. A kiállításra válogatott műtárgyanyag technikai sokfélesége révén az alkotói folyamat egyes fázisait is kitűnően érzékelteti. A zsebben hordott vázlatkönyvecskék parányi rajzai, a motívum előtt készített ceruzarajzok és akvarellek, az irodalmi művek illusztrációi, az olajvázlatok és a nagyméretű festmények, valamint a legfontosabbnak tartott kompozíciók nyomán készített sokszorosított grafikák ugyanannak a lenyűgöző teremtőerőnek a különböző megnyilatkozási formái. Mivel Turner Itália iránti lelkesedése egész pályáján végighúzódik, ezek a művek nemcsak stílusbeli fejlődésének szakaszait, hanem azt a folyamatot is illusztrálják, amelynek során a korai, hagyományos topográfiai tanulmányoktól a festő eljutott az érzelmileg fűtött, hangulatidéző, képzelet-szülte kései ábrázolásokig, sőt a mai szemmel már-már absztraktnak tűnő alkotásokig." (Forrás)

A kiállítás megtekinthető a Szépművészeti Múzeumban 2009. július 15 – 2009. október 25 között.

Igriczek

2009-08-06T19:29:00.002+02:00

"Régmúlt időkben az énekek hordozói az igricek voltak. Járták az országot, és megfordultak idegen udvarokban, városokban. Vitték és őrizték a dallamokat, a szent énekeket. Tudták, hogy a zene és az ének egy nagy varázslat, mely őseink bölcsességét hordozva az Életről mesél. Hősökről, szentekről szóló történeteikkel emelték az ünnepi események fényét, táplálva a lelkeket. Az Igriczek zenekar arra vállalkozott, hogy a hazai dallamok mellett Európa más tájairól is összegyűjtött énekekkel felidézzék a középkor és elődeink történetét, szellemiségét és átadják nekünk a múlt üzeneteit."

Igriczek

Rácz János: Népi növényneveink

2009-08-05T09:57:00.002+02:00

"A népnyelv figyelembevétele elengedhetetlen a növénynevek kutatása során. Szókészletünk egy rétegének, mégpedig egészen jelentős részének, a növényvilág terminológiájának névanyagára Priszter Szaniszló „Növényneveink” (Bp. 1998) c. hatalmas kötete az irányadó. Sajnos azonban nem gyűjti hiánytalanul egybe népi elnevezéseinket, melyekről máig nincs alapos összeállítás; kimentésüket a tájszótárakból, nyelvjárási tanulmányokból, tájnyelvi szövegekből, néprajzi közleményekből, természettudományi, mezőgazdasági, kertészeti folyóiratokból, illetve a századok során megjelent herbáriumokból, orvosbotanikai, gyógyszerészeti szakmunkákból, szótárakból, növényhatározókból kell elvégezni. Ezeknek az elnevezéseknek a kihalása fenyeget; kár volna értük, hiszen szókincsünk szegényedése az eredmény. Hivatalos használatban ritkák; szaknyelvi alkalmazásuk ugyanis nem problémamentes, hiszen a népi névadás legfontosabb motivációja az, hogy mire használható a jelölt növény (vö. lépfű, kígyómarást gyógyító fű, bolhahalál, bagzófű, tetűfű, kosárfűz, ostornyélfa, embererőfű, sörárpa, farkasölőfű, takarmánytök, jósfű, báránypirosító, fődi szappan stb.). Vagy a növény morfológiai sajátsága volt a névadás indítéka (pl. borjúorrú fű, ökörnyelv, farkasfog, gólyaorr, szeméremvirág, tölcsérfürt, kardvirág, kakasláb stb.) Nem különbözteti meg az egyes nemzetségbe tartozó fajokat (például egymástól rendszertanilag távol álló növényeket egyaránt rózsának nevez). Sajnos a linnéi nevezéktan szükségszerű elfogadása és adaptálása is elmélyítette a szakadékot a népi és a tudományos növényismeret között; a tudomány nyelve részben elidegenedett a köznyelvtől." (Folytatás, forrás)

Buda Eliberata

2009-08-03T17:20:00.001+02:00

Nemzetközi ostromjáték a Budai várban, az Újvilág Kertben.
Buda Eliberata 2009. augusztus 28-30.

Aquileiai temető - újabb képek

2009-07-31T19:46:00.003+02:00

"Aquileiat a Natissa folyó nyugati partján építették a rómaiak a Krisztus előtti II. században, mára az ENSZ Világörökségének része.
Aquilea Észak-Olaszországban, Udine tartományban, az Isonzo deltavidékén található, a rómaiak a Krisztus előtti II. században építették. Az ókorban Itália egyik nagyvárosa volt, az ó- és középkorban hunok, vandálok, gótok és langobárdok dúlták fel. 1421-től Velence birtoka, 1809-1919-ig Ausztriához tartozott.
Nevezetessége a XI. században épült bazilika. "

Régebbi képek

Újabb képek

Jeremej Ajpin - Szűzanya a véres havon

2009-07-30T19:21:00.003+02:00

"A nemzetközi hírű hanti író legújabb regénye, a Szűzanya a véres havon a vörös terror és a kazimi hanti felkelés golyóhalálra, fagyhalálra, éhhallra és életre ítélt áldozatainak állít megrázó emléket."

Jeremej Ajpin - Kihunyó tűzhely mellett

Ordo Rosarius Equilibrio találkozása Alessandro Bavarival

2009-07-29T12:40:00.002+02:00

"Alessandro Bavari 1963-ban született Olaszországban. A római Szépművészeti Akadémián művészettörténetet és rendezést tanult. Miután kitanulmányozta az olaj- és vízfestést, kifejlesztette a saját technikáját, amely kátrány, ragasztó, és ipari festék használatából áll. A kép formáinak kialakításához természetes anyagokat, csontot, növényeket, kövületeket használ. 1993-ban fedezte fel magának a számítógépet, mellyel túlléphet a kézműves technikák szabta határokon." (Forrás)

Alessandro Bavari honlapja

"Az Ordo Rosarius Equilibrio egy neofolkot és martial industrialt játszó együttes Stockholmból, mely a Cold Meat Industry kiadó égisze alatt tevékenykedik. Karrierük 1993-ban Ordo Equilibrio néven indult, ekkor Tomas Pettersson multi-instrumentalista és vokalista, valamint Chelsea Krook vokalista kettőse alkotta a zenekart, koncertjeiken vendégzenészekkel kiegészítve a felállást. Első lemezükön elektronikus és középkori dallamok keveredtek, második (The Triumph of Light című, erőteljesen keresztényellenes tematikájú) lemezükön azonban már erősen disztinktív stílusú zenét játszanak, saját megnevezésük szerint "apokaliptikus folkot", a neofolk saját maguk által kialakított vállfaját." (Folytatás, forrás)

Ordo Rosarius Equilibrio a Myspacen

Monostori erőd

2009-07-27T16:42:00.007+02:00

"Komárom a Csallóköz, a Komárom-esztergomi síkság és a Mátyusföld találkozási pontján, a Duna két partján kiépült település. Bal parti része Komarno /Észak-Komárom/ Szlovákia része, a jobb parti kisebb része Magyarország területén fekszik.

Komárom előnyös közlekedés-földrajzi helyzete folytán már a régmúltban is jelentős gazdasági és kulturális szerepet töltött be. Régészeti feltárások bizonysága szerint Szőny /ma Komáromhoz tartozik/ területén kelta település volt, jelentős kereskedelmi forgalommal. Stratégiai jelentőségű központtá a Római Birodalom terjeszkedése kapcsán létrejövő Pannónia-provincia fennállása alatt vált. A Birodalom dunai-határa, a "limes romanus" mentén kiépülő Brigetio a provincia egyik legjelentősebb települése volt az I-IV. században. Neve is kelta eredetű - várat, erődöt jelent. A település védelmét kezdetben fa-föld védmű biztosította, melyet a II. században hatalmas kőfallal körülvett erődítés váltott fel, melyet 4000-6000 fős légió védett Brigetioval szemben a Duna bal partjának megerősítése is szükségessé vált, elsődlegesen a Vág-menti kereskedelmi-vonal biztosítására és az északi irányból várható támadások megállítására. Kezdetben itt is elsőként fa-föld erődöt, majd a későbbiek folyamán /Celemantia néven/ kőfallal körülvett tábort építettek, melyet a Brigetióban állomásozó légió egyik cohorsa /500-600 fő/ védett..." (Folytatás, forrás)

Képek

Otto Dix háborúi

2009-07-27T11:04:00.004+02:00

"Otto Dix felkavaró, sokkoló képei viszonylag ritkán tűnnek fel időszakos múzeumi kiállításokon, jóllehet a német expresszionizmus újfent virágkorát éli. A Temesvári Szépművészeti Múzeum és a helyi Német Kulturális Központ közös vállalkozása épp ezért kiemelkedő: a közgyűjtemény Mercy-termében a neves alkotó 86 munkája tekinthető meg.
Dix megdöbbentő, polgárpukkasztó vásznai már az 1920-as évek elején is sok vitát, sőt gyakran ellenérzést váltottak ki a nézőkből és a kritikusokból egyaránt, jóllehet a képeiből - minden iszonyatuk ellenére - sugárzik a humanizmus, az elesettekkel, a kisemmizettekkel való szolidaritás. Az első világháborút katonaként végigharcoló művész torz és erőszakos figurái által arra kívánta figyelmeztetni, inteni a kortársait, hogy a népirtás szörnyűségeinek nem szabad megismétlődniük.
Temesváron az 1920-1924 között papírra vetett grafikái, illetve a "Háború" című metszetsorozatának kiváló darabjai láthatók. Bár többségük meseillusztrációnak készült, Dix kényszerképzetei, szorongása, brutális ábrázolásmódja teljesen áthatja a munkákat: a hiénák, tigrisek, oroszlánok vagy a lovakat marcangoló farkasok víziói távol állnak a gyermeki lelkülettől. A fétisként kezelt prostituáltak is például a nagyvárosi létben folytatott harcot jelölik. Dix ugyanis képtelen volt úrrá lenni beteges nyugtalanságán, félelmén, amelyet az újabb hadjáratokat tervező Németország hangulata csak megerősített, elmélyített. Az 1933-as főművével, a "Hét főbűnnel" végül annyira kiváltotta a náci diktatúra haragját, hogy egy évvel később képei máglyára kerültek.
A tárlat a bánsági megyeszékhely művészeti múzeumában látogatható."

Temesvári Szépművészeti Múzeum

300085 - Timişoara

P-ţa Unirii nr. 1
A kiállítás megtekinthető: 2009.07.04. - 2009.08.02.

(Forrás)

Rásonyi Ábel - Otto Dix: Az öngyilkos

Otto Dix képei

Egy múzeum születése – A bátai Fekete Gólya Ház

2009-07-24T12:51:00.002+02:00

"Báta a Sárköz legdélibb települése, a Gemenci erdő, a Duna, annak holtágai és a dombok ölelésében fekszik. Földrajzi helyzete, bencés apátsága, dolgos emberei évszázadokon át virágzó mezővárossá tették. A 19. századi folyószabályozások hatására az ártéri gazdálkodásról a szántóföldi művelésre tértek át. Az egykori jobbágyok kihasználták gazdasági lehetőségeiket, s a kor fogalmai szerint meggazdagodtak. A huszadik században azonban Báta zsákfaluvá vált, megszűnt a dunai komp, ami hanyatláshoz vezetett. Mára azonban e hátrány akár előnnyé is változhat, ugyanis számos 19. század végi, 20. század eleji középület és lakóház maradt meg elhanyagolt, ám csaknem érintetlen formában. Természeti környezete is rendkívüli értékeket foglal magában: területének egyharmada Európa legnagyobb ártéri erdejéhez tartozik. A Duna-Dráva Nemzeti Park részét képező Gemenci erdő ad otthont a világ legsűrűbben lakott fekete gólya populációjának, ahol mintegy 35 pár fészkel, költi ki és neveli fel fiókáit minden nyáron. Ez az óvatos madár háborítatlan erdők mélyén, leggyakrabban évszázados kocsányos tölgyekre építi fészkét. Legfontosabb tápláléka a hal, de száraz években békákkal is beéri. A Gemenc területén található állandó és időszakos vízállások, tocsogós rétek számos hal- és kétéltűfajnak nyújtanak élő- és szaporodó helyet, s így gazdag táplálékbázist kínálnak a gólya és gémfélék számára. Ha sok a táplálék, őszi vonuláskor az ártéri tavakon több százas fekete gólya csapatok is előfordulhatnak. Miért is fontos az itt élőknek ez a madár? Úgy gondolják, hogy ameddig minden évben visszatér, itt fészkel és költ, talál elég táplálékot, akkor az itt élő emberek is megtalálják boldogulásukat a vidéken.

A Duna-Dráva Nemzeti Park - egyesületünk közbenjárására - 2003-ban kezdeményezte a bátai önkormányzatnál, hogy a településen hozzák létre a Fekete Gólya Múzeumot a romos, de műemléki védettség alatt álló egykori református iskolában. Ebben az évben az önkormányzat a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzatára be is nyújtotta a pályázatot – amihez a műszaki felmérési tervet, építési tervet, statikai szakvéleményt mi készíttettünk és finanszíroztunk – azonban forráshiány miatt elutasították. Mivel az épület karbantartására évekig nem költöttek, állapota 2003-2004 telén rohamosan tovább romlott. Ekkor az önkormányzat lemondott az épületről, felajánlotta nekünk, s a Bátáért Egyesület úgy döntött, felvállalja a múzeum létrehozását." (Forrás)

Kőtenger

2009-07-20T15:25:00.003+02:00

"A turisztikai irodalom kőtengernek is nevezi ezeket a nagy sziklatömbökből álló kőhátakat. A Káli-medence szélein, Salföldtől Kővágóörsig s onnan a Kis-Hegyes-tűig húzódik egy vonulata, de a legszebb és legépebben megmaradt kőhát Szentbékkálla mellett található. A pannon kor tengerének megszilárdult homokturzásai ezek, melyeket a szél a későbbi korok folyamán (főleg a pliocén kor sivatagi szele) bizarr formákra kipreparált. Kiváló malomkövet "vágtak" belőle, így pusztult el nagy részük Kisörspuszta és Kővágóörs mellett. Kővágóörs szinte ráépült e kőhátra, nevét is innen vette. Egy múlt század végi leírás ezt így örökíti meg: "az egész községen fordított tekenyő alakban vonul egy hajlított domb, messziről mintha fehér marhacsorda heverészne oldalán, úgy megrakva nagynál nagyobb kövekkel." Néhány ház teljesen ráépült egy-egy ilyen sziklára úgy, hogy a kő esetleg kilóg a ház fala alól, de ugyanakkor a konyhában is előbukkan egy-egy sarka. Az évszázadok malomkőbányászata darabolta fel a Szentimre-puszta felett lévő kőhát hatalmas szikláit is. Egy működő bányától északkeletre Szentbékkálla irányában még szinte érintetlenül áll az a kőhátrész, amely a Káli-medence legjelentősebb geológiai értéke. Kisebb ház nagyságú kövek hevernek itt szanaszét. Közülük az egyik sziklacsoport különösen érdekes: egy hatalmas kőtábla enyhe billenéssel megmozdul, ha a végére állnak. Ez a szentbékkállai Ingókő!" (Forrás)

Segesvári temető

2009-07-16T08:36:00.003+02:00

"Segesvár (Sighişoara)Erdélyben, Maros megyében, Marosvásárhelytől 45 km-re dél-keletre található. Az ősi magyar seg, ség dombot, halmot jelentett. Ebből keletkezett �es képzővel és az erősséget jelölő vár utótaggal a település neve. 1898-ban a Nagy-Küküllő jobb partja fölé emelkedő fennsíkon tárták fel a Wietenberg-kultúra leletekben gazdag telepét. A római idõkben ezen a tájon feküdt a Castrum Stenarum õrhely, amely a Gyulafehérvár (Apulum) felé vezetõ fontos út biztonságára vigyázott. 1141 és 1161 között II. Géza szászokat telepített ide. A szász szék központja lett, favárát 1191-ben kezdték el építeni, a tatárjáráskor elpusztult, majd falakkal és tornyokkal fokozatosan épült be a Várhegy felső része. A XIV. századtól szabad királyi város. Mátyás király idején a város részt vett a Veres Benedek által vezetett királyellenes felkelésben. 1506-ban az erdélyi rendek az itteni vártemplomban erõsítették meg a három nemzet (magyarok, székelyek, szászok) unióját. A XVI. sz.-ban a város evangélikus hitre tért át. Az erdélyi rendek itt választották meg fejedelemnek I. Rákóczi Györgyöt és kemény Jánost. 1646-ban a lakosságot járvány, 1676-ban tûzvész, 1709-ben ismét járvány, s 1788-ban újra tûzvész pusztította. 1867-ben a szász székek elvesztették autonómiájukat, s 1876-ban Segesvár Nagy-Küküllõ vármegye székhelye lett. Segesvár virágkora a XIV.-XV. századtól a Monarchia végéig tartott, ebben az időszakban épült ki a vár és készültek el a jelentősebb egyházi és világi intézmények. 1706-ban, büntetésül azért, hogy a város nem csatlakozott a Rákóczi-szabadságharchoz, több bástyát felrobbantottak, ezzel a vár elvesztette katonai jelentőségét. A XV. századi gótikus kolostortemplom közelében levő táblával megjelölt házban született Drakula gróf. A régi megyeháza előtt találjuk Petőfi mellszobrát. Hajdani egészalakos bronzszobrát 1916-ban Kiskunfélegyházára vitték. Segesvár történelmi központja 1999 óta a Világörökség része."

Segesvári temető

Egyetemi Könyvtár kincsei: két XV. századi országos unikum metszet

2009-07-14T12:07:00.003+02:00

"A XV. század harmadik negyedében készült latin nyelvű kézirat műfaja imádságoskönyv. A kódexet feketével vonalazott és keretezett papírra írták. A lapok átlagos mérete 142 x 102 mm, a kézirat jelenlegi terjedelme 387 lap. A lapok szennyeződése folyamatos használatra utal. A tiszta és szabályos gothica cursiva textualis egy kéz műve. Az egyhasábos írás folyamatos, üres oldal a kódexben nem található. A kódex első és hátsó kötéstábláját belül egy-egy utólag kézzel színezett rézmetszet díszítette. A szövegtestben nincs ábrázolás, az imádságok kezdetét piros színnel írt címek emelik ki. A kézirat végéről négy lapot kitéptek, így a kódex eredetileg 391 lapból állt. ... A kézirat keletkezési körülményeire vonatkozó közvetlen utalás a kódexben nem található. Ha volt is ilyen, az legfeljebb az elveszett utolsó lapokon kaphatott helyet. Így nincs más lehetőség, mint megvizsgálni a kézirat tartalmát, s ebből következtetni a keletkezés körülményeire. A kézirat négy fő szerkezeti egységét Achilles doktornak az egyházi év ünnepeire írt verses imádságai, Szűz Mária ünnepeihez fűződő imádságok, szentekhez szóló imádságok és különböző alkalmakhoz kapcsolodó imádságok, himnuszok, litániák alkotják. Az áttekintést tartalomjegyzék segíti." (Folytatás, forrás)

A csont

2009-07-08T14:57:00.004+02:00

"A csont szimbolikája két fő irányból közelíthető meg. A csont egyrészt a testváz állandó, lényegi alkotóeleme. Másrészt a csonthéjas termésekhez, például a mandulához hasonlóan a csont esetében is a kemény külső fal rejti a belső lényegi elemet, a velőt. Az első szempontból a csont az erő, a szilárdság, a keménység, illetve ennek megfelelően az erény, a lelkierő, a tisztaság, az erkölcsösség és a kitartás szimbóluma. Ebben a tekintetben eszünkbe jut a Genezis egyik sora: csontomból való csont (2, 23). ... A csontok tiszteletének alapját az a képzet adja, mely szerint a csont, visszakerülve a természetbe, biztosítja az adott faj fennmaradását, létének folytonosságát. Ezek az elképzelések és rítusok megtalálhatók a halászat szokásrendszereiben is. A lappoknál az első fogás halainak elkészítésekor, például a halhús lefejtése során, különös gonddal járnak el, nehogy egyetlen szálka is eltörjön. A halcsontvázat később visszaviszik pontosan oda, ahol kifogták. Lot-Falck asszony a szibériai vadászó népek rítusait tárgyaló művében írja, hogy az ép csontok elengedhetetlenek az állatok átlényegülésében, felemelkedésében. A csontokat teljes egészében visszaadják a természetnek, vagy elégetik őket. J. de Plan Carpin így ír erről: Ha táplálkozás céljából állatot ölnek, egyetlen csontját sem törik el, és a csontokat tűzbe vetik és elégetik. J. P. Roux feljegyzése is egy olyan szokásról ad hírt, amely biztosítja az állat égbe menetelét, azt is mondhatjuk, hogy a lángok általi megtisztulását. Az ég az élet ősi gyűjtőmedencéje, így odajutva az élet körforgása nem szakad meg. Ebben az összetett szimbólumban, amely számos fent említett szokás alapját adja, a főnixmadár eredetének mítosza rejlik. A bíborvörös főnix az egyiptomi mitológiában a lélek madara volt. A főnix képzetében az életerő színe jelenik meg, ugyanez rejlik a nevében is: főníciai. Mint tudjuk, a föníciaiak találták fel a bíbort, gazdagságuk egyik alapja ez a színezőanyag volt. (Főnícia görög neve is "Bíborföld" volt. A legenda szerint egy pásztor kutyája összeroppantott egy partra sodort bíborcsigát. A vörös színt látva gazdája azt gondolta, hogy a kutya megsebezte magát. Amikor a pofájáról egy kendővel le akarta törölni a vért, akkor látta, hogy az a kutya vérénél sokkal erősebb színezőanyag.)"(Folytatás, forrás)

A doromb

2009-07-02T11:52:00.002+02:00

"A dorombnak több meghatározása is létezik lexikonokban, enciklopédiákban, de egyik sem teljes, több pedig félrevezető. Íme egy teljesebb definíció:

Doromb (dorombér, dongó, szájdoromb): Többezer éves múltra visszatekintő, szinte az egész világon elterjedt aerofon (régebben tévesen idiofonnak kategorizált) hangszer, mely fémből, fából, bambuszból és csontból készülhet. A doromb keretből és rugóból áll. A játékos a keretet a kissé szétnyitott fogához nyomja, szabad kezével pedig a rugó kiálló végét pengeti. A hangszer egy alaphangon szól, melynek felharmónikusait a játékos szájürege erősíti fel. A szájüreg térfogatának változása képzi a dallamot. Dallam- és ritmushangszerként egyaránt használható.

A hangszer korai történetéről nagyon keveset tudunk. Az első darabokat valószínűleg 15000 évvel ezelőtt a Fülöp-szigeteken készítették bambuszból. Az afrikai, ausztrál és amerikai kontinenseken nem volt ismert a kolonizáció előtt. Ázsiában szinte mindenhol ismert. A mai Oroszország területén a fémdorombok széles körben el voltak terjedve, Délkelet Ázsiában bambuszdorombok, Japánban fa és fémdorombok ismertek, Új Zélandon pedig falevélből készült "dorombokat" használtak, használnak a maorik. Belső-Ázsiában a sámánok gyógyításra használták. A fehér ember magával vitte a dorombot a kolonizált területekre, ahol az később beépült az őslakosok zenéjébe is." (Folytatás, forrás)

Kiss Csaba - A kunhalmok védelme és megmentésük lehetőségei

2009-07-02T10:49:00.004+02:00

Kunhalmok Karcag térségében

„Ti vagytok a mi katedrálisaink” Illyés Gyula nevezte így a kunhalmokat, az Alföldnek ezeket a sajátos tájképi elemeit. Az egykori vízjárta síkság jellemző földpiramisai Győrffy István, a honi néprajztudomány jeles képviselője szerint „olyan 5–10 méter magas, általában 20–50 méter alapátmérőjű kúp vagy félgömb alakú képződmények, amelyek legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terültek el, s nagy százalékban temetkezőhelyek, sírdombok, őr- vagy határhalmok”. Ez a meghatározás ma is helytállónak tekinthető, noha még számos kérdés tisztázásra vár. A szakirodalomban Horváth István (1784‑1846) használta először a kunhalom elnevezést, s azokat a letelepedő kunok művének tulajdonította. Ezzel szemben Jenei István őskutatónk 1851-ben a következő álláspontra helyezkedett: „annyi bizonyos, hogy a hazai halmok kunhalom nevezete a magyar nép ajkán nem él, egy pár évtized óta az írói nyelv kezdé divatba hozni”.

"A kunhalmok pusztulása végzetesen felgyorsult. Egyrészt az elhordás, a roncsolás, másrészt a mélyművelés, a beerdősítés, beépítés miatt szűnnek meg halmok, vagy változik meg, károsodik maradandóan kultúrrétegük, vegetációjuk. Ezek a halmok pedig nemcsak tájképi tartozékai az Alföldnek, hanem sajátos történeti – kultúrtörténeti értéket is rejtenek rétegeikben. A régészeti kutatások kiderítették, hogy a halmok nagy része rézkori, korabronzkori temetkezések, bronzkori telepek, szarmata, germán, honfoglalás kori temetők, Árpád-kori templomok és sírok, olykor valóban kun temetkezések nyomait őrzi. Legalább ennyire fontos az is, hogy az Alföldet egykor borító ligetes táj löszgyep maradványainak szinte már csak a halmok az utolsó menedékei. Összességében elmondhatjuk, hogy ennek az egységes Kárpát-medencei európai nagytájnak, az Alföldnek a kunhalmok unikális értékű tájelemei, elsősorban táj-, régészeti-, kultúrtörténeti-, és botanikai kincsek őrzői." (Folytatás, forrás)

Karádi temető

2009-07-01T09:09:00.004+02:00

"Karád Somogy megyében, a fonyódi kistérségben található. Már a kőkorszakban lakott volt. Római kori sírokat találtak az Akasztófai-dombon, ugyanitt előkerült Marcus Aureilus császár fémpénze is. A település neve először 1002 körül szerepelt okmányokban, 1131-ben már falu volt. A törökök két várat is építettek Karádon, az egyik romjait 1963 tavaszán találták meg.
A mai Karád (az egykori török Kara ,azaz fekete néveredetű település) területén a középkorban öt-hat falu állt templomokkal, kolostor és várakkal. Az elpusztult települések ugyanis határostól Karádhoz kerültek. A török uralom felszámolása után, Karádot Kaposvár után Somogy megye legjelentősebb településének, fontos mezővárosának tartották. 1882-ben kapott segédtanítói állást Karádon Ziegler Géza, aki Gárdonyi Géza néven vált híres íróvá. Karádon kezdődött négy évig tartó tanítói pályafutása,melyről csalódottan emlékezett meg naplójában,írásaiban.Az én falum című novelláskötete a karádi éveket idézi. Virágzása főleg 1950 után tört meg, a kuláküldözések miatt."

Karádi temető

Nyílzápor 2009

2009-06-30T15:27:00.006+02:00

"Nyílzápor célja, a magyar íjászhagyományok felelevenítése, ápolása, népszerűsítése.
A történelmi íjakat használó, úgynevezett „hagyományőrző”, vagy ”történelmi íjászat” témakörén belül, a X. századi magyarság íjásztradícióinak képviselete.
Évenként egy alkalommal összegyűlve a Kárpát-haza minden tájáról, méltó módon megemlékezni a Pozsonyi-csatáról, Honteremtő Árpád fejedelmünkről és tisztelegni vitézei, hős íjászelődeink előtt. Alkalomteremtés a személyes találkozásra, a párbeszédre, a tapasztalatcserére és az eredmények bemutatására az íjásztársadalom tagjai és a nagyközönség között. A „hadi hagyományőrzés” és a „történelmi íjászat” kategóriák pozitív tartalmának erősítése, a témakör hazai szakmai színvonalának emelése, saját példánk felmutatásával demonstrálva a fegyelmezett együttműködésre való készséget, a tudományos hitelességre- és igényes megoldásokra törekvést. Fokozatosan, évről-évre egyre pontosabb, részletgazdagabb és hitelesebb összképet kialakítani eleink tárgyi- és szellemi világáról, hadkultúrájáról. Kísérletet téve „Árpád fejedelmünk íjászhadának” megjelenítésére. " (Forrás)

Program

Ez lesz a harmadik Nyílzápor rendezvény. (Az első még 1100 Íjász néven futott.) Idáig mindegyiken ott voltunk, mint íjászok, ez a mostani sem lesz kivétel. Aki arra jár, nézzen be, érdemes.

Egy ki összefoglaló a tavalyi Nyílzáporról.

Révész László - Hitelesítő ásatás a tuzséri honfoglalás kori temető területén

2009-06-29T13:39:00.001+02:00

"Az 1900-ban végzett leletmentés és az 1998-ban folytatott hitelesítõ ásatás nyomán a Magyarország északkeleti részén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Tuzsér falu határában talált temetõ 11 sírja vált ismertté. A lelõhely azonban ezzel korántsem vált teljessé: Az egyetlen észak-déli irányú sort alkotó síroknak legalább a fele - fõként nõi és gyermek temetkezések - nyomtalanul elpusztultak. Sajnos még a megmentett sírok leletanyaga sem teljes. A XIX-XX. század fordulóján végzett szõlõtelepítés azok többségét is kisebb-nagyobb mértékben szétroncsolta, így egyedül a J5. és a J6 sírok mellékleteit sikerült szinte teljes egészében feltárni. Az adott kor színvonalán végzett ásatás azonban - a sírokban hagyott tárgyak tanúsága alapján - minden buzgalom ellenére sem eredményezte a leletanyag lehetõ legteljesebb begyûjtését. Az 1998-ban folytatott hitelesítõ kutatás során talált, s a korábbi leletmentés által nem érintett síroknak jószerivel csupán a helyét tudtuk rögzíteni, azok leletei szinte teljesen megsemmisültek az intenzív szõlõmûvelés következtében. Mindez erõsen korlátozza a lelõhely értékelését és forrásértékét is." (Forrás, folytatás)

Történelmi zászlók

2009-06-29T12:19:00.002+02:00

"A IX. századból semmiféle zászlóábrázolás nem maradt fenn, ezért csak analógiák alapján lehet őket rekonstruálni. A korban a fejedelmi szín mind a pusztai népeknél, mind a nyugati keresztény civilizációkban a vörös volt, és a vonatkozó jelképeket mindig a zászló csúcsán használták, ebben a római birodalmi hadijelvények hagyománya él tovább. Esetünkben a klasszikus fejedelmi szín, a vörös jelenik meg, amely egyben a későbbi magyar címer alapszíne is. A zászló csúcsán a vezető törzs (Árpád törzsének) szent állata, a turul háromdimenziós figurája található. A mitikus madár alakját a rekonstrukció a híres rakamazi korong után ábrázolja." (Forrás, folytatás)

Magyar nemzeti és történelmi jelképek

Borsos József

2009-06-19T14:43:00.004+02:00

"Borsos József a 19. század egyik legtehetségesebb magyar alkotója, de egyben az egyik legrejtélyesebb is. Egyes művei - például a Lányok bál után vagy a Nemzetőr - 19. századi művészetünk legnépszerűbb darabjai közé tartoznak, azonban Borsos József, a művész személyisége mégsem igazán ismert a nagyközönség előtt. Pályafutása regénybe illő - sikeres festőből előbb keresett fényképész, majd végül vendéglős lett -, de életének részleteiről, döntéseinek hátteréről nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre, és művei közül is igen sok elveszett." (Folytatás, forrás)

A kiállítás megtekinthető a Nemzeti Galáriában 2009. június 18 - október 25 között.

Gocoo

2009-06-18T09:41:00.005+02:00

"A Gocoo produkciója olyan elképesztő zenei vállalkozás, amely egyszerre tradicionális japán népzene és lüktető hipermodern trance, pop- és kísérleti zene, rituális színház, valamint örömzene-kompánia. Elementáris, mélyen a lélekbe nyúló és meghökkentő produkció, amely lehengereli a hallgatóságát. A színpadon hét nő és négy férfi – színes ruhákban, különös koreográfiával – üti a sok dobot, amelyek hagyományosan hosszú, nyújtott formájú, gyertyánszilből készült, japán elemekből álló dobszetteket alkotnak. A mintegy negyven dob segítségével – amelyhez mindössze egyetlen férfi muzsikál didgeridoo-n, dorombon és más tradicionális hangszereken – hihetetlen ritmusképletekből felépített, hatalmas kompozíciókat adnak elő megdöbbentő frissességgel és hajszálpontos precizitással, minden képzeletet felülmúló látványt és hangzást varázsolva a színpadra. Produkciójuk mélysége, archaikussága és közvetlensége miatt nem csupán a keleti kultúrkör vagy a világzene megszállottjai kedvelik a zenéjüket. Műsoruk ugyanúgy népszerű rockos, technós közegben is, hiszen a fiatal zenészekből álló csapat a tradicionális taiko-hangzás prezentálása mellett – a ritmusok szabadságát hirdetve, a világ számos eltérő hangvételű zeneiségét szívva magába – modern és sokszínű produkcióval áll a közönség elé. Így a dobok keltette, egyedülálló módon összetett ritmusokat és sokféle stílust felölelő, varázslatos produkciójuk egyesíti a különböző korosztályokat és az eltérő ízlésvilágú zenerajongókat. A Gocoo nem véletlenül egyike Japán legnépszerűbb taiko-dobos zenekarainak. A csoport tíz éve működik, s lemezeivel és turnéival kitörölhetetlen nyomot hagyott a dobos irodalom vizuális és akusztikus nagykönyvében. Ami a „ritmusok akrobatáitól” hallható és látható, az – a kritikák szerint – a „tradicionális taiko-dobolás és a földrengés”, a „végítélet és a megtisztulás” erejével hat, s a tradicionális kultúrák, a pop-rock és a technó rajongói számára egyaránt népszerű. Az együttes olyan ismert fesztiválokon lépett fel, mint a Byron Bay Bluesfest, a WOMAD vagy a BOOM, de 2007-ben játszottak a Szigeten is." A koncert a Millenáris Parkban lesz ma. (Forrás)

Gocoo

A koncertre kíváncsi lennék, de sajnos ez most kimarad. Azért a hétfői Loreena koncert majd kárpótol.

Sinka István

2009-06-17T12:52:00.003+02:00

Új holnapok jegyese vagyok

Ősi,
szép fények csillognak
áldott szemeimben,
mert új holnapok jegyese vagyok én
és halottak járnak vissza bennem
máglyát gyújtani,
sírni, ölelni,
virrasztani
és le-leemelni meztelen mellemről
a Duna-táji földek
írott, ó-testű, rettentő kőtábláját.

Sinka István versei
Sinka István a Wikipedián

Sinka István sírja a Farkasréti temetőben (Forrás)

Lombard Reneszánsz - A Bergamoi Accademia Carrara festményei

2009-06-07T15:49:00.003+02:00

"A bergamói Accademia Carrara az észak-itáliai festészet világhírű és egyedülálló gyűjteménye. A szentendrei Ferenczy Múzeumban fél éven keresztül tekinthetik meg a látogatók az olasz intézmény mintegy 56 festményéből nyíló időszaki kiállítását, amely Bergamo tartomány és testvérmegyéje, Pest megye önkormányzatának együttműködése keretében valósult meg.
A korabeli műalkotások tükrében betekintést nyerhetünk a 15-16. századi Lombardia kultúrájába, amely különleges színt képvisel a reneszánsz Észak-Itáliában. A festményeken láthatók lesznek a mindennapi élet színterei, jellegzetes alakjai, illetve népszerű szentjei is. A kiállítás különlegességének számítanak a világon egyedülálló, reneszánsz tarot kártyához készült lapok is. A tárlat a lehető legteljesebb áttekintést kívánja nyújtani a korszakról, a lombardiai művészet központjairól, felvonultatva a legjelentősebb művészeket, és illusztrálva az őket foglalkoztató művészi problémákat, hatásokat is. A kiállítás anyaga kitűnően példázza, hogy a nemzetközi szinten híressé vált festők mellett számos kiváló kvalitású, de nálunk kevésbé ismert művész is tevékenyen hozzájárult az itáliai reneszánsz - mai napig is - lenyűgöző mítoszához." (Forrás)